Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 11. szám - Kapuściński, Ryszard: Lapidárium IV. (4. rész – fordította Szenyán Erzsébet)

A Diana hercegnő halálát követő tömeges, spontán, néha már-már hiszteroid gyász is bizonyítja, hogy mennyire hiányolják, mennyire keresik a társadalmak a mítoszt. Milyen szívesen és fáradságot nem kímélve akarnak mítoszt teremteni és fejleszteni. Óhatatlanul Nitzsche szavai jutnak az ember eszébe: „És íme, ott áll a mítosz nélküli ember... és keres...".

„Irodalmunkban a gondolatiság csak elenyésző mértékben van jelen. Még olyan hagyományunk is volt, amely ezt az állapotot a nemzeti karakterből vezette le".

Andrzej Stawar

Stacy Schiff megírta Antoine de Saint-Exupéry életrajzát közel hatszáz, apró betűvel nyomott oldalon. Jó amerikai életrajzi iskola - szolid, hatásos, olvasmányos. De megvan az az árnyoldala, amely annyira bosszantó sok más életrajzírónál is: sokkal több figyelmet szentelnek az életrajzi eseményeknek, különösen a magánélet eseményeinek, mint magának a főhős alkotta műnek, a műhelymunkának, a nyelvnek, a nézeteknek. Többet tudunk meg arról, hogy az illető művész kivel volt étteremben, mit evett, mint arról, hogy miként vélekedett az írásról (festésről, zeneszerzésről stb.).

Részletek, amelyeket korábban nem ismertem: A kis herceg szerzője éjszaka alkotott. Rengeteg levelet írt. Szovjetunióban és Spanyolországban készült riportok szerzője volt. Sosem volt hosszabb ideig állandó címe és lakása.

A könyv szerzője úgy véli, hogy azt, amit Saint-Exupéry írt, esszének, egyfajta parabolának foghatjuk föl. Zbigniew Biehkowski ellenben azt állította, hogy „írásai nem sorolhatók semmiféle meghatározott irodalmi műfajhoz sem".

Egy alkalommal, írja Stacy Schiff, hőse a Szaharában mórokkal beszélgetett: „Salátát eszel, mint a kecskék és disznóhúst, mint a disznók. Mire jók a repülőgépeid, a rádiód, ha nem ismered az Igazságot? - kérdezték tőle a mórok".

Goethe harminchét éves, amikor 1786 őszén Olaszországba indul. Ebből az utazásból keletkezett az Utazás Itáliában c. könyv, amelyből megtudhatjuk, mi érdekelte utazása során Goethét, hogyan ismerkedett a világgal. Nos:- amint megérkezik egy városba, sorra látogatja a múzeumokat és galériákat;- amihez nem ért, azt kihagyja, megy tovább, hogy ne pocsékolja idejét;- szenvedélyesen érdeklik a kövek. Egy hegy Goethe számára a legkülönfélébb kövek kincsestára. Sokat tud a kövekről, leírja, jellemzi, osztályozza őket;- egyébként mindenről ír - a tájról, az utakról, a folyókról, a fákról, a növényekről, még a felhőkről is. Bámulja a felhőket, alakjukat és színüket, nézi, hogyan változtatják formájukat, merrefelé szállnak; német alapossággal összpontosítja figyelmét a természetre, érzi annak jelenlétét, ír róla;- „ami a növényeket illeti, sokat kell még tanulnom"- ha útközben parasztokkal találkozik, alaposan kikérdezi őket arról, hogy mikor mit szokás ültetni, vetni, mikor van a betakarítás;- erő, energia - ez az, amit Goethe állandóan hangsúlyoz mint nagy értéket; csodálja a természet, az ember dinamizmusát;

40