Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 11. szám - Kapuściński, Ryszard: Lapidárium IV. (4. rész – fordította Szenyán Erzsébet)
Ryszard Kapuscinski Lapidárum IV. 5. rész Az angol irodalom neves alkotója, akinek életművét egyáltalán nem ismerem: Matthew Arnold. Oxfordi költő, esszéíró, teológus, élt 1822-től 1888-ig. Fő műve, a Culture and Anarchy 1869-ben jelent meg. Az anarchia megöli a kultúrát, állította Arnold. A kultúra mint a tökéletesség műve ellentétes a kritérium nélküli, iránytévesztett, bárdolatlan demokráciákban uralkodó anarchiával. Az ilyen társadalmakat „barbár" társadalmaknak nevezte. Bírálta őket, szembeállítva velük a művészet emelkedettségét és tisztaságát. Véleménye szerint minden civilizáció súlyos betegségbe esik, ha eluralkodik benne a „vulgáris elanyagiasodás". Úgy nézni a könyvet, mint a televíziós híradásokat, mint az újság első oldalát: egy pillantást vetni rá, aztán máris mással foglalkozni - ez veszélyes dolog, az olvasó ugyanis, ha elmélyül az általa választott műben, egyúttal rekonstruálja és ki is egészíti azt. A szépirodalom krízisének egyik oka az, hogy az olvasók elvesztették az irodalmi szöveg mint művészet iránti érzékenységüket. A könyvet mint konkrét ismeretforrást kezelik, mint pl. pszichológiai, szociológiai vagy politológiai kézikönyvet vagy mint útikalauzt, tanácsadó, információs kiadványt. Hiába vesződsz, tisztelt szerző, egy erdő, egy folyó, a napfelkelte, az eső és szél leírásával, az olvasó átugorja ezeket a részeket, nem fordít rájuk figyelmet. Kárt okoz az irodalomnak, az irodalomról a társadalom szemében kialakult képnek az, hogy az irodalmárokról mint politikusokról írnak, tevékenységüket kizárólag ilyen kategóriák alapján ítélik meg. Ebből a nézőpontból a könyvekre nem mint irodalmi alkotásokra, magas vagy kevésbé magas művészi szintet képviselő művekre tekintenek, hanem vezércikkekként, legjobb esetben politológiai kézikönyvekként kezelik őket. Ily módon teljesen eltűnt a szépnek mint értékelő kritériumnak a kategóriája. A művek értékelésének nem a művészi érték az alapja, hanem az, hogy az adott könyv ideológiai szempontból mennyire helytálló és megfelelő. Ha ellenfelünk művét le akarjuk járatni, ennek egyik legálnokabb, legképmutatóbb módja az, ha azt állítjuk, hogy a mű elavult, régóta ismert, magától értetődő, 37
