Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 11. szám - Bálint Tibor: József Attila
Bálint Tibor József Attila Mivel nekem elsősorban Ő a költő, sosem tudtam egyetlen jellemző sort sem írni róla. S íme az este, ezen tűnődvén megjelent előttem, mint különös látomásban. Fölfordított lyukas mosófazékon ült, tenyerébe fogott arcát térde közé csöngetve, amikor a külváros távolabbi gyárai felől Isten lebegett oda hozzá, és mezítlábas talpával megérintette a vállát:- Ismét eljöttél ide, ahol minden csupa rom, és ahol ernyőt nyit a kutyatej az elhagyott gyárudvaron?... Mi örömöd telik e tájban, ahol hetvennyolc kék, ötvenkilenc zöld és kétszáznegyven fekete légy donok és cikkan át előtted felváltva, s ahol ötvenhétezer szem homok pörgött alá az imént?...- Én gyűszűnyit mondtam, Uram...- Az körülbelül ennyi... Attila mélyen elgondolkozott:- A költői kép sosem ilyen pontos, de épp tétovaságával, kancsalságával hivatott teljesebben átfogni birodalmadat. Egyébként én magam sem tudom, milyen öntudat kopár öröme húz-vonz, hogy e táj nem enged, és miféle gazdag szenvedés taszít ide... Az Isten pipára gyújtva mosolygott:- Ó, te szegény, te szegény!... Látom, hogy mint ólmos ég alatt lecsapódva, telten, füst száll a szomorú táj felett; úgy leng a lelked, édes fiam; leng, nem suhan... A költő fölnézett rá; fájón nevetett:- Ezek a te szavaid, Uram, vagy az enyéimek?...Te utánzói engem, vagy én téged?... Isten még mindig kedélyesen, s egy kis cinkossággal pillantott rá, miközben a füstfelhő puha pamlagként megállapodott a költő mellett, ahol kínlódó gyepüket sárba száradt üvegcserepek nézték fénytelen, merev szemmel.- Sublótomból, amely Kozmosz-palotámban áll, az utóbbi időkben rendkívül értékes költői képek tűntek el... Ezek már csupán amiatt is pótolhatatlanok, mert velük az anyag és a szellem világát igyekeztem egybemarkolni; hiszen öregszem, és egyre inkább érzem, hogy a költői összegezéssel inkább bele tudok tekinteni a földi kavargásba, mint a logika távcsövével...- Végre az Isten is magára eszmél...- Jobb későn, mint soha, Attila fiam...- De miért épp engem gyanúsítasz?... 35
