Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 11. szám - Gion Nándor: Aranyat talált (regény – III. rész)

ban. Megvártam, amíg befejeződik a költözködés, aztán beosontam az első földszinti lakásba, amelynek fehér ajtajára nagy betűkkel azt írták fel, hogy „Szabó Vladimir". Nem csalódtam Szabó Vladimirben. A konyhában találtam két ezüst étkészletet, az egyik szobában három aranyórát, a másik szobában egy fiókban kék borítékokat találtam, a legfelsőben pénz volt, nem kevés, de akkor valami kaparászást hallottam az ajtónál, minden borítékot a zsákomba dobtam és kiugrottam az ablakon. Ott három pribék várt és igen durván lefogtak.- Ennyire ügyetlen lenne egy tapasztalt besurranó tolvaj? - kérdezte Tölgyesi Mihály.

Glázer Lajos megpróbálta menteni szakmai becsületét.- Nem tudtam, hogy csupa fontos elvtárs költözött a házba, és hogy kirendelt pribékek figyelik a környéket. Az ezüsttel és arannyal és a pénzzel így sem lett volna komolyabb baj, de az egyik kék borítékban állítólag szigorúan titkos adatok voltak. Hiába mondtam, hogy a szigorúan titkos iratokat olvasatlanul bedobtam volna valamelyik szemétkosárba. Két hétig csak azért vertek, hogy áruljam el, melyik szemétkosárba akartam dobni az iratokat, ahonnan egy másik titkos ügynök vitte volna tovább Angliába vagy Amerikába.- Két heti ütlegelés nem is túl sok államtitkok elrablásáért - morfondírozott Tölgyesi Mihály.- Csakhogy ezután még egy teljes hónapig vertek, hogy áruljam el, melyik ország titkos szolgálatának dolgozom. Kínomban jóformán a világ összes országát felsoroltam Itáliától Argentínáig, sőt még a buddhistákat és a szabadkőműveseket is megemlítettem. Ekkor végre abbahagyták a verést, közölték velem, hogy fel fognak akasztani, és most itt vagyok. A kötél alatt.

Tölgyesi Mihály valamiért igaznak találta a történetet, úgy gondolta, illene megvigasztalni Glázer Lajost.- Vannak befolyásos barátaim odakint. Nekem elintézték, hogy csak életfogytiglant kapjak. Talán rajtad is segítenek, ha szólok nekik.- Hogyan szólsz nekik innen a csótányok közül?- Majd üzenek Szögnélküli Jánossal.- O kicsoda?- A fegyőrünk. Nagyon összebarátkoztunk az elmúlt napokban. Néha eljár a keze, de alapjában véve jószívű, segítőkész ember. Kiváló kovácsmester volt valamikor, a lovakat is szereti.

Glázer Lajos nem nagyon bízott a segítségben, de mivel másban nem reménykedhetett, búslakodva azt mondta:- Üzenj ezzel a Szögnélküli Jánossal. Meghálálnám az életfogytiglant. Rövid időn belül úgyis megszöknék.- Addig is segíts irtani a svábbogarakat - mondta Tölgyesi Mihály.

Glázer Lajos keservesen felsóhajtott, és majdnem olyan bánatos volt, mint Szögnélküli János, a jószívű fegyőr.- Ezeket a férgeket nem lehet kiirtani. De megnyugtatja az embert, ha eltipor néhányat. Többször csináltam már.

így aztán a továbbiakban ketten taposták a svábbogarakat.

20