Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 11. szám - Gion Nándor: Aranyat talált (regény – III. rész)
Tölgyesi Mihályt másnap Szögnélküli János elvezette egy kicsiny, de világos irodába, ahol egy civilruhás rendőr ült, akit Farkas elvtársnak kellett szólítani. Szigorú és akkurátos ember volt, aprólékosan faggatta Tölgyesi Mihályt szenttamási ismerőseiről, mindenkiről mindent tudni akart, foglalkozásról, családi állapotról, családtagokról, félrelépésekről, szorgalmasan jegyzetelt, később bővítette a kört, a Szenttamáson túli délvidéki ismerősöket is sorra vette. Hosszú hetekig tartott a faggatás, Tölgyesi Mihály nem bánta, örült, hogy világos szobában üldögélhet, tulajdonképpen jól esett visszaemlékezni régi ismerőseire, barátairól csupa jókat mondott, ellenségeit alaposan leszólta, és elégedetten nyugtázta, hogy valaki mindezt gondosan írásba foglalja. Majdnem megkedvelte Farkas elvtársat. A hosszú hetek alatt Glázer Lajosnak lelappadt és kifehéredett az arca, kedélye is javult, a homályos cellában a svábbogarak pusztítása közben egyre többet mesélt régi besurranásairól. Egyszer például egy nászéjszakát töltött egy francia ágy alatt, az ifjú pár a kötelező szerelmeskedés után valamiért összeverekedett, és Glázer Lajos eközben elvitte a nászajándékokat, máskor fejjel lefelé ereszkedett le a tetőről egy padlásszobába, ahol a látszólagos szegénységben kopott pokrócok között egy nagyon értékes, legalább háromszáz éves faliórát zsákmányolt. Szóval Tölgyesi Mihály igen jól megvolt cellatársával és Farkas elvtárssal. Egyik reggelen, amikor ismét Farkas elvtárshoz tartott, megkérdezte Szögnélküli Jánost:- Magának nincs véletlenül valami befolyásos ismerőse kint a szabad világban?- A legbefolyásosabb ismerősöm a keresztapám - mondta a fegyőr. - O kántor Vecsésen. Foglalkozása miatt azonban nem kedveli a hatóság mostanában.- Azért, ha beszél vele, vagy ha levelet ír neki, említse meg, hogy itt ártatlan emberek is sínylődnek a börtönben.- Okvetlenül megemlítem neki - mondta halálos komolysággal Szögnélküli János. Tölgyesi Mihály ezután örömmel közölte Glázer Lajossal, hogy jól alakulnak a dolgok, Szögnélküli János eljuttatja üzenetét befolyásos barátainak, Glázer Lajos ezt követően már komolyan reménykedett, hogy mégsem kötik fel, jókedvűen mesélt további besurranó kalandjairól. Aztán kaptak harmadik cellatársat, egy dühös és nagyon önérzetes vasutast. Csapó Jánosnak hívták, szakadt vasutas egyenruhában támolygott be a cellába, szája és orra be volt dagadva, elmondta, hogy ő már ifjú kora óta meggyőződéses szociáldemokrata, egyébként állomásfőnök volt egy Szolnok megyei faluban, ellenzi a szociáldemokraták beolvasztását a kommunisták közé, ezt többször is hangoztatta, ezért verték meg, ezért hozták ide.- Nem hiszem, hogy tíz évnél többet kapok - mondta Csapó János. - Leülöm azt a tíz évet, de utána is igazi szociáldemokrata maradok. Tölgyesi Mihály és Glázer Lajos kicsit szánakozva, de önérzete miatt irigykedve hallgatták az állomásfőnököt, a továbbiakban azonban jól megvoltak vele, nem volt kellemetlen ember, érdekesen tudott mesélni a magyar vasutak állapotáról. Néhány nappal később azonban belöktek hozzájuk egy negyedik és igen kellemetlen, otrombán viselkedő férfiút. Nagy darab kese hajú ember volt, arcán nem látszottak ütlegelési nyomok, kezei meglepően ápoltak és párnásak voltak. Ápolt 21
