Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 11. szám - Gion Nándor: Aranyat talált (regény – III. rész)

- Többé már nem foglak verni - mondta. - Ezentúl csak faggatni foglak. Válaszolj okosan.

Tölgyesi Mihály az oldalát tapogatta, és megkönnyebbülten azt mondta:- Azt hiszem egyetlen bordám sem tört el. Ezért életem végéig hálás leszek magának.

Cellatársat is kapsz a mai nap folyamán - mondta Szögnélküli János. - Glázer Lajosnak hívják az illetőt. Vele jó lesz vigyáznod, ne fecsegj előtte túl sokat, rendkívül veszélyes imperialista ügynök. Úgy hallottam, hogy hamarosan felakasztják.

Tölgyesi Mihály megígérte, hogy vigyázni fog, Szögnélküli János pedig kiment a folyosóra és bezárta a cella ajtaját. Később távolabbról ordítozások hallatszottak.

Glázer Lajost valamikor délután lökték be a cellába. Ötven év körüli cingár ember volt, bár a korát kissé nehezen lehetett megállapítani, az arca ugyanis bevolt dagadva és kékre-zöldre színeződött. Leroskadt az egyik ágyra, nem szólt semmit, révetegen bámulta a futkározó csótányokat.

Tölgyesi Mihály is hallgatott vagy félóráig, azután megkérdezte:- Te vagy az a Glázer Lajos, akit fel akarnak akasztani?- Nagy hibát követnek el, ha megteszik - mondta a réveteg ember.- Velem szemben is nagy hibát követtek el - mondta Tölgyesi Mihály- Téged is felakasztanak?- Én esetleg megúszom életfogytiglanival. Jugoszláv ügynöknek vélnek, de nem vagyok olyan veszélyes imperialista ügynök, mint te.- Én egyáltalán nem vagyok semmilyen ügynök - mondta Glázer Lajos. - Mindig és kizárólag besurranó tolvaj voltam. Tízéves korom óta. Ennek utána lehet nézni a rendőrségi nyilvántartásban. A háború előtt meg a háborúban is elkaptak néhányszor, de mindig csak lopásért ültettek le, és sohasem vertek meg ilyen kegyetlenül, mint most. Félholtra vertek többször is.- A besurranó tolvajokat nem szokták félholtra verni - okoskodott Tölgyesi Mihály. - Az állam ellen áskálódó ügynököket azonban nagyon megverik. Tapasztalatból tudom.- Mondom, hogy nem vagyok semmiféle ügynök - fakadt ki keservesen Glázer Lajos. - Most is tolvajként kaptak el egy kétemeletes ház mögött a budai zöldövezetben.- Hogyan csináltak belőled ügynököt?

Glázer Lajos elgondolkodott egy ideig, néha mintha gyanakodva pillantott volna Tölgyesi Mihályra, a történetet bizonyára sokszor elmondta már az ütlegelések szüneteiben, sohasem hittek neki, de végül igen reménytelenül sokadszor is belekezdett.- Rossz helyre surrantam be. Napokig figyeltem egy szépséges kétemeletes budai házat a Hűvösvölgyben. A ház valamikor egy tehetős családé lehetett, de a család tagjait kitelepítették, vagy felakasztották, helyükre hat másik család költözött. Kényelmesen elfértek a nagy házban, és ők is tehetősnek látszottak, fényezett, drága bútorokat hurcoltak be az épületbe, szent meggyőződésem, hogy a bútorokat elorozták valahonnan, esetleg előkelő belvárosi lakásokból, nem voltak tehát erkölcsi aggályaim, amikor elhatároztam, hogy magam is körülnézek a ház19