Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 10. szám - Tandori Dezső: A mesemondó (vers)
Tandori Dezső A mesemondó (Költői levél) 1966 nyarán, a londoni focivébé előtt, mellesleg, és ... hagyjuk a fenébe, ha így megy tovább, sose kezdjük el. Valaki azt mondta: ti mesemondók... De nem. Valaki lenn Balatonlellén, én nem tudom, hogy is jött ez... Na tessék. Azt mondta egy „mérnökember"- nem kívánok vitát indítani!! „Ti mesemondók", szó szerint-e, ezt mondta, lényeg szerint... nem is tudom, szóval, hogy a mesemondók mesésen keresnek, ahhoz képest, hogy a „műszak" hogy keres, igen, „ti csak odavettek"- erre emlékszem, direkt dialektus jegyben mondta, hogy odavetnek a mesemondók valami ezt-meg azt, és verhetik a pénzautomatát, ők meg - hogy „műszakék" - a micsodájuk. (Puskás szelleme még. Letolt gatya legendája, Békevilágtanács unt ücsörgése, és Puskás a Zelkkel- vagy Juhász Ferivel, mással, egál; bár a 2:3 lett volna a 8: :3 után egál, Öcsi bátyus teherrel ne jöttetek volna, bátyus Helvétból haza -, hogy „ti mesemondók...") Na most én ezzel nem is akarok mondani semmit. Amit akarhatnék- döccentek a rímen -, a múltban is, a jelenben is végtelenbe vész, ködbe, mint Párizs Villon képzelt segge alatt képzelt fa képzelt kötelén. Szabó Lőrinc írta: ha ezt tudom, bizony, rögtön felakasztom magam. 36
