Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1. szám - Vekerdi László: A Család
szélytelen vajúdó-megalakuló éveiben sokkal több volt, mint gesztus vagy akár rítus; ez persze már a Társaság még megírandó történetére tartozik, az azonban ide, hogy hivatalos engedélyeztetéséig 1987-ben mennyi előadás, iskola-névadás, emlékülés, emlékest, diákköri konferencia, kiállítás, táblaavatás, a Társaság létrejötte szempontjából sorsfordító emlékház-nyitás 1981-ben Vásárhelyen, mezőszilasi házavatás, és még sok más zajlott le, amint megtalálható a nagy Hartyányiban mindebből „Kultusz" fejezetcím alatt 1988-cal bezárólag mindaz, amiről sajtóvisszhang található; dehát nem mindig található, például az említett kapuvári virágcsokorról sem, pedig hát este megtetézte még Cs. Varga Istvánék szüleinél egy óriási saját termelésű fokhagyma, amit Pista bátyja hozott be büszkén és Ella néni lelkesen megcsodált; legalább olyan lelkesen, mint délután a Kapuvárnak ajándékozott Pátzay Pál szobrokat, köztük a híres Németh László-portrét. A Társaság hivatalossá válásával a konferenciák külső körülményei ünnepélyesebbek lettek; megkezdődött a vásárhelyi városháza dísztermében rendezett előadóülések máig tartó sorozata, Bercsényi Miklós szigorú tekintete alatt, és szablyájának, később Rapcsák polgármester úr jótékony súlyának védelmében; 1988. április 7-én a méltóságteljes elnöki pulton ott látható Ella néni bizalomkeltő arca az elnöklő Bodnár György és Karin Hopp között; tartalmas konferencia volt nagyon: Karin Hopp Németh László nyugatnémetországi recepciójáról beszélt, aminek megszervezésében oroszlánrész jutott Ella néninek. (Grezsa Ferenc a Tanú-korszak-ról adott elő, Kocsis Rózsa témája A minőségeszmény Németh László szépírói műveiben, Sándor Iván Németh László művelődési gondolatainak időszerűségét járta körül, ami vissza utal az 1986-ban megjelent Monostori válogatta Művelődéspolitikai írásokra - és amiből majd, gyanítom, a kilencvenes évek Társaságának csúcsteljesítménye, A századvég szellemi körképe zuglói konferencia ötlete és a meglepően sikeres kötet kisarjadt -; Gergely András témája Németh László képe a magyar reformkorról, Mészáros Istváné Németh László pedagógiai kísérlete.) Monostori Imre a Levelek Magdáhozt ismerteti, ami az ő szerkesztésében jelenik meg és az ünnepi könyvhéten lesz az ősbemutatója a Tatabányai József Attila könyvtárban; a könyv a „Lányaim" bevonulását jelzi a Németh László kutatásba és filológiába, ám ezernyi utalással mutatja azt a növekvő szerepet is, amelyet Németh Lászlóné egyre inkább nemcsak közvetve, mint a család összetartója és erőforrása, hanem közvetlenül is betölt Németh László életében és munkásságában. (Ez a „szerep" készíti elő s tevődik át N. L. halála után töretlenül munkáinak hűséges és körültekintő őrzésére; a „legmagasabb" helyeken való „lobbizástól" el egészen olyan apróságokig, hogy például a Művelődéspolitikai írásokat, amiről aztán a könyvnapon Tatabányán Ella néni jóváhagyó jelenlétében én számoltam be, ő küldötte el nekem, azzal a jó munkára kötelező dedikációval, hogy „Vekerdi Lászlónak, aki ezt nagyon megértette, szeretettel Németh Lászlóné". Mi mást tehettem volna, mint igyekeztem a maximális filológiai alaposságra? Ha nem ő küldi a kötetet, ezernyi gondok közepette tán el sem fogadom a felkérést. De mindig külön szólt, ha valamiért úgy érezte, fontos, hogy ott legyek. 1986 szilveszterére például ezt a kis kártyát küldte: „Lacikám, nem akarom, hogy megsértődjek Magára, azért arra kérem, hogy 31-én 9-re legyen nálam, fejvesztés ha nem lesz itt. Ella néni." De nem akarok személyes apróságokba bonyolódni; csak azt szeretném itt kiemelni, hogy a Németh László-i mű életében - életében, és nem „utóéletében"! - milyen kulcsszerep jutott Németh Lászlónénak.) Egy keserű pillanatában („Mélyponton" adta a címet a vásárhelyi emlékszoba anyagának gyűjtésekor talált 1947-es naplóból közölt részletnek Földesi Ferenc) halálos fenyegetettség árnyékában, a Magyar Közösség per idején N. L. egyebek közt ezt vetette papírra: „Az én életem épp azért kezdett most tisztulni, s igen szép lenni, mert most hámlott le rólam ifjúságom két tévedése. Az egyik az volt, hogy egy Démusz-lányból Németh Lászlónét; a másik, hogy a magyarságból európai nemzetet akartam csinálni. Mind a két kísérlet eleve reménytelen volt." (Tiszatáj, 1997/11, 53-54.) Ami a második tévedést illeti, 73
