Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 9. szám - Gáll Ernő: A regionalizmus kihívása
ségtelen, az utóbbiak hatása nyomon követhető a tekintetben is, hogy egyik vagy másik szerző kétrégiős, illetve háromrégiós koncepció mellett teszi le a garast. Míg az utóbbi képviselői - különböző indítékokból - nem akarnak a Kelettől teljesen elszakadni, az előbbi megszólaltatói a kizárólagos nyugati orientációt szorgalmazzák. Az egyik vagy másik felfogás melletti opciót - a felsorolt késztetések mellett - még olyan helyzetek is befolyásolják, mint például a Romániához tartozó Erdélyé, amely múltja, számos hagyománya révén a Nyugathoz kötődik. Az életből tragikus módon távozott magyar történész, Szűcs Jenő nemzetközileg is elismert munkájának^ már a ríme is jelzi, hogy a háromrégiós felfogást képviseli. A tanulmány eredetileg - a szamizdatként megjelentetett - Bibó-emlékkönyv részére készült, a legális kiadás évszáma (1983) pedig azt bizonyítja, hogy Európa régióinak, illetve Magyarország, a magyarság európai helyzetének a problémája Milan Kundera esszéjének nyilvánosságra kerülése előtt is mélyen foglalkoztatta a magyar értelmiségi elitet. A kérdéskör fe- szegetésének egyébként nagy magyar hagyománya van, a Szűcs-féle vizsgálódás közvetlenül Bibó István gondolatvilágából inspirálódik. Ezt a körülményt a francia kiadási2 előszavának a szerzője, Fernand Braudel is kiemeli. Braudel rámutat arra, hogy Szűcs kutatásai és eredményei ama bibói felismerésre támaszkodnak, amely szerint a történelem eseményei, fejleményei mögött hosszú századok folyamán kialakult szerkezetek húzódnak meg, s ezek a jelent is több vonatkozásban meghatározzák. A történelemben - Szűcs szerint - nemcsak szerkezetek, hanem modellek is találhatók. E képződmények belső összetétele változhat ugyan, érvényük viszont megmarad, s a struktúrákon át érezteti hatását. E szemlélet optikájában vizsgálva Európa történelmileg kialakult szerkezeteit, régiónk számára Szűcs Jenő megfelelőbbnek találja a Közép-Kelet-Európa elnevezést. Nagy erudí- cióval vázolja fel mind a nyugati társadalomfejlődést (pl. a társadalom s az állam szétválasztása), e fejlődést kifejező intézményeket, fogalmakat (társadalmi szerződés, természet- jog, népszuverenitás, a hatalmak elválasztása), mind a keleti alakulást. Az utóbbira - többek között - a jobbágyság prolongálódása, valamint az lenne jellemző, hogy keretei között a társadalom „államosítása" ment végbe. A kelet-európai jellegű szerkezetben - Bibó nyomán - a társadalmi viszonyok hosszú távú mozdulatlansága, újabb és újabb holtpontok, zsákutcák alakulása figyelhető meg. Közép-Kelet-Európa a kétféle szerkezet között helyezkedik el, mégpedig úgy, hogy „a nyugatias modellekhez és normákhoz igazodott ugyan, de a kelet-európai közegben eleve a szerkezet szinte minden ponton kitapintható módosulásával.13 Figyelmet érdemel, mert a történelem reáliáihoz való igazodás tolmácsolja, hogy Szűcs hangsúlyozza: a két szélső modell közé eső régió nem egységes képződmény, hanem többféle variánst hozott létre.14 * Milan Kundera esszéje 1984-ben nyomatékosan tudatosította, hogy az általa vizsgált tragédia kis nemzeteket sújtott. Olyanokat, amelyek - a maguk bizonytalan kontúr-régiójában - Németország és Oroszország közé szorultak. Még a cseh író e kis országok elorzott - főként a kultúra területén érvényesült egykori kimagasló teljesítményeire s a bennük megnyilvánuló, ám az idegen nagyhatalmi kisajátítástól fenyegetett - identitására hivatkozott, a XX. század egyik legszámottevőbb és legnormálisabb magyar politikai gondolkodója, Bibó István négy évtizeddel előbb a kelet-európai kisállamok nyomorúságáról értekezett.!5 Az érintett kelet-európai államokról készített bírálati látlelet - grosso modo - az egész középeurópai régióra vonatkozik, ezért feltétlenül meg kell vele ismerkednünk. Bibó István - akárcsak Kundera - elsősorban Lengyelország, az egykori Csehszlovákia és Magyarország történelmi pályáját vette tekintetbe, amikor Közép- és Kelet-Európa politikai kultúrájának a deformálódását diagnosztizálta. A három állam sorsának közös vonásait kimutatva, Bibó arra a következtetésre jutott, hogy ezek az országok történeti 84
