Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 9. szám - Gáll Ernő: A regionalizmus kihívása

gyarmatosításával szemben. Iuliu Maniu és Alexandra Vaida Voievod kiadta a jelszót: „Er­dély az erdélyieknek". Ellenállásuk azonban tiszavirág-életűnek bizonyult. A szebeni Kor­mányzó Tanács megszűnésével a regáti hatalom-központosítás már nem ismert semmi­lyen önkorlátozást. Ráadásul ez a tendencia az 1923-as alkotmányban maradéktalan szen­tesítésre talál. Ilyen körülmények között Jászi Oszkár újabb erőfeszítései, hogy az utódál­lamokkal valamilyen dunai kulturális együttműködést hozzon létre, kudarcra voltak ítél­ve. Ugyanígy fiaskó várt Gyárfás Elemérnek Maniuhoz intézett memorandumába (1919) foglalt „kibontakozási tervezetére". Gyárfás az „erdélyi három nemzet unióját" kezdeményezte.3 Mostoha sorsa volt Müller Hermann szász jogász és publicista Erdély au­tonómiáját szorgalmazó elaborátumának is.4 Végül papíron maradt Romul Boilä román al­kotmányjogász tanulmánya is (1931),5 amely a román államgépezet széles körű decentrali­zációjában jelöli meg a válságból kivezető utat. * Az erdélyiség politikai kudarcait némiképp kompenzálta - főként magyar vonatkozás­ban - az a sikertörténet, amelyet az irodalom területén mutathat fel. Az irodalmi-művésze­ti teljesítmények (minden vitatható vetületűkkel együtt) az itteni regionalizmus termékenyítő jellegét bizonyították. Persze, a transzszilván irodalmi virágzás nem volt azonosítható a három erdélyi nép és művelődés - kölcsönhatásokat közvetítő - szövetke­zésével. Az ilyen értelemben vett erdélyi regionális irodalom nem született meg. A helikoni literatúra viszont, amely őrizte, továbbéltette a történelmi tartomány sajátos tradí­cióit, s ugyanakkor beilleszkedett az európai regionális irodalmak korabeli fellendülésébe, színrelépésének első pillanatától kezdve szembefordult a faji, a helyi „rögvalóságokból" eredeztetett mítoszokkal. Nem az elszigetelődés, a bezárkózás, hanem a nyitottság, az eu­rópai értékek iránti nagyfokú fogékonyság jellemezte. Ezt az orientációt méltatta és támo­gatta Babits Mihály is, aki Európaiság és regionalizmus6 című írásában a hagyományos euró­pai kultúrértékek követésében jelölte meg a kisebbségi irodalmak útját. Babits azt várta, azt sürgette a kis irodalmaktól, hogy olyasmit fejezzenek ki, amire a nagyobbak alkalmat­lanok vagy képtelenek. Ez a teljesítmény legitimálná létüket. Jövőjüket is szavatolná. A regionalizmus jegyében startoló és kifejlődő erdélyi magyar irodalom történészeit, a transzszilvanizmus régi/új bírálóit behatóan foglalkoztatja az egyetemes magyar művelő­dés, az összmagyar irodalom és a kisebbségi kultúrák-irodalmak viszonya. E kapcsolat mi­nősítésének nemzetontológiai, a kisebbségi létet lényegileg érintő jelentése van. Jellemző ebből a szempontból, hogy a toleranciát és bizonyos szabadelvűséget átörökítő hagyományra építkező, ám egy történelmi kataklizma következtében „önállósodó" erdélyi irodalmat rögtön az elején szakadárság miatt ítélték el. Ravasz László 1928-ban az „irodal­mi skizma" bűnében marasztalta el a transzszilvanista írókat. Az Erdélyből áttelepült refor­mátus püspök vádja heves polémiát váltott ki. Ennek során a helikonista írók krémje egy­öntetűen hitet tett amellett, hogy az erdélyi irodalom a magyar nemzeti literatúra szerves, elidegeníthetetlen részét alkotja. Krédójukban ama meggyőződésüknek is hangot adtak, hogy a kisebbségi élet nyomása alatt létrehozott értékek az összmagyarság életét és menta­litását gyarapíthatják. Ennek a „visszacsatolásnak" van azonban egy másik „olvasata", egy másik vetülete is. Láng Gusztáv - aki sok szkepszissel viszonyul a transzszilvanizmushoz és értékrendjéhez - arra figyelmeztet, hogy „az erdélyi magyar író minél kevésbé képes azonosulni azzal az államrenddel, amelyben polgárként él, annál inkább kötődik - nem csak nyelvében, írói­költői technikájában, hanem egész világképében - a nemzeti hagyományokhoz, mert a nemzetiségi elnyomás, a kisebbségre nehezedő diszkrimináció ellen csak így tud tiltakoz­ni. (...) minél nagyobb diszkriminatív nyomás nehezedik egy kisebbségre, annál erőteljes- ebben érzi a többségi nemzethez képest más voltát, annál tudatosabban keresi ennek a 80

Next

/
Thumbnails
Contents