Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 9. szám - Kapuściński, Ryszard: Ében (VIII. rész – fordította Szenyán Erzsébet)
akarattalan élőlények. Még jó, hogy valaki parancsol nekik valamit, hogy tud a létezésükről, akar tőlük valamit. Ezek itt miért nem mentek el a többiekkel? Nem lehet tőlük megtudni. Kérnek valamit? Nem, semmit. Amíg kapnak valamilyen segélyt, életben maradnak, ha elfogy a segély, meghalnak. De tegnap kaptak segélyt. És tegnapelőtt is. Vagyis nem olyan rossz a helyzet, és valóban nem kérnek semmit sem. Egy idősebb férfi int nekik, hogy szétszéledhetnek. Még megkérdezem, hogy szabad-e fényképeznem. Hát persze, hogy szabad. Itt mindent lehet. A kút Valaki ébresztget, érzem óvatos, könnyed érintését. A fölém hajló arc sötét, fölötte világos turbán, már szinte világít, mintha foszforeszkálna. Éjszaka van még, de köröskörül nagy a mozgolódás. Az asszonyok a sátrakat bontják, a fiúk a tűzrakóhelyet szedik rendbe. A sietős sürgölődés versenyfutás az idővel: minél többet elvégezni, mire fölkel a nap, és kezdődik a hőség. Gyorsan föl kell számolni az éjszakai tábort, és indulni kell tovább. Ezek az emberek egyáltalán nem kötődnek ahhoz a helyhez, ahol vannak. Mindjárt továbbállnak, nyomuk sem marad. Esténként énekelt dalocskáikban állandóan ez a refrén ismétlődik: „A hazám? A hazám ott van, ahol esik az eső". De messze még az este. Előbb föl kell készülni az útra. Legelőször is meg kell itatni a tevéket. Ez bizony sokáig tart, mert rengeteg vizet képesek meginni, mintegy tartalékként, amit sem az ember, sem más teremtmény nem tud megtenni. Aztán a fiúk megfejik a nőstény tevéket, a lapos bőrtömlők megtelnek savanykás, kesernyés tevetejjel. A kútból ezután a birkák és kecskék isznak. Van belőlük vagy kétszáz. Ezekre a nyájakra az asszonyok vigyáznak. Legvégül az emberek isznak - előbb a férfiak, utánuk a nők és gyerekek. A láthatáron most megjelenik az első fényes csík - a mai nap előjele és a reggeli imádság ideje. Először a férfiak imádkoznak, de előtte még megmossák arcukat egy maréknyi vízzel. Ez a mosdás ugyanolyan koncentrálást igényel, mint az imádság: ahogyan egyetlen isteni szó sem, úgy egyetlen csepp víz sem veszhet kárba. Ezután az asszonyok kiosztanak a férfiaknak egy-egy csészényi teát. A teát cukorral és mentával forralják, sűrű, mint a méz és laktató, a száraz évszakban, amikor nincs élelem, ez az egész napi táplálék, ki kell tartania a vacsoráig - az esti teáig. Fölkel a nap, kivilágosodik, legfőbb ideje elindulni. Elöl mennek a férfiak és fiúk által vezetett tevék. Utánuk, porfelhőt verve, a birkák és kecskék. Rögtön mögöttük pedig a nők és gyerekek. Ebben a hagyományos rendben halad általában az emberekből és állatokból álló csoport, ezúttal azonban a legvégén ott megy még Hamed a szamarával és ráadásnak jómagam. Hamed kiskereskedő, az ő berberai kis szállodájában éjszakáztam. Amikor elmondta, hogy unoka- testvéreivel Las Anodba indul a fivéréhez, megkértem, vigyen magával. 71
