Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 9. szám - Kapuściński, Ryszard: Ében (VIII. rész – fordította Szenyán Erzsébet)

láthatatlan, kiálló gallynak. Hiszen semmi sem történik véletlenül! Egyszerűen arról van szó, hogy valamelyik ellenségünk bosszút akart állni, és varázslóhoz fordult. A varázsló agyagból kis figurát gyúrt - a mi hasonmásunkat -, és tyúkvérbe mártott borókatövissel kivájta a szemét. Ezzel kimondta az ítéletet szemünk fölött - rontást hozott ránk. Elég, ha éjszaka a sűrű bozótban nekimegyünk szemünkkel egy kiálló gallynak, s máris tudni fogjuk, hogy ellenségünk bosszút akart állni, és elment a ... stb, stb. Most azonban meg kell állapítanunk, ki volt az az ellenség, el kell mennünk a varázslóhoz, és meg kell nála rendelnünk a mi viszontbosszúnkat.

Ha Sebuya karambolban meghal, családja számára nem az lesz a legfontosabb, hogy megállapítsa, jók voltak-e a fékek, hiszen ennek semmi jelentősége, hanem azt kell megállapítania, hogy a halált okozó varázslatot az ördög-varázsló (witch) vagy egy közönséges hivatásos varázsló (sorcerer) követte-e el. Ez a legalapvetőbb kérdés, ebben az irányban fog haladni az egész bonyolult, hosszadalmas nyomozás, amelyben jövendőmondók, vének, kuruzslók és egyéb bűbájosok is részt vesznek. A nyomozás eredménye mindent eldönt! Ha ugyanis Sebuya ördög-varázsló gonoszságának esett áldozatul, az az egész családra és törzsre nézve tragédia, mert az átok az egész közösséget érinti, Sebuya halála csupán előjel, a jéghegy csúcsa volt: bizonyára követni fogják a családban egyéb betegségek és halálesetek. Ha azonban Sebuya azért halt meg, mert egy hivatásos varázsló akarta így, az nem olyan nagy baj, a hivatásos varázsló ugyanis csak egyes embereket, egyes célokat pusztíthat el, s így a család és a törzs nyugodtan aludhat!

A rossz a világ átka, és ezért a varázslókat, akik ennek a rossznak az ügynökei, hordozói és terjesztői, a lehető legtávolabb kell tartanom magamtól és klánomtól, mert jelenlétük megmérgezi a levegőt, járványt terjeszt, és az életet lehetetlenné, önmaga ellentétévé - halállá - változtatja. Ha meghalt valamelyik hozzátartozóm, leégett a házam, elhullott a tehenem, ha összegörnyedek a fájdalomtól vagy aléltan fekszem maláriás rohamban, tudom, hogy mi történt: valaki megvert szemmel. Ha tehát van erőm, akkor magam, ha túl gyönge vagyok, akkor a falum vagy a klánom kezdi keresni a bűnöst, a varázslót. Ez a varázsló ex definitione mások között él és cselekszik, egy másik faluban, más klánban vagy törzsben. A Mással, az Idegennel szemben táplált mai gyanakvásunk, ellenszenvünk még törzsközösségi őseink ilyenfajta félelméből származik, ők ugyanis a Másikban, az Idegen Törzsbeliben a rossz hordozóját, a bajok forrását látták. Hiszen a fájdalom, a tűzvész vagy a szárazság és éhínség nem magától lett. Valakinek elő kellett idéznie, ránk kellett hoznia, terjesztenie kellett a szerencsétlenségeket. De ki volt az? Nem a mieink, a hozzátartozóink, ők ugyanis jó emberek: az élet csak jó emberek között lehetséges, márpedig én élek. A bűnösök tehát csakis Mások, Idegenek lehetnek. A minket ért bajokat, vereségeket megbosszulandó, összeütközésbe, konfliktusokba, háborúkba keveredünk velük. Vagyis, ha szerencsétlenség ért bennünket, annak forrása nem bennünk, hanem valahol másutt, kint, rajtam és az én közösségemen kívül, messze, Másokban keresendő.

63