Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 9. szám - Kapuściński, Ryszard: Ében (VIII. rész – fordította Szenyán Erzsébet)
példát! Sebuya autót vezet, karambolozik és meghal. Miért éppen Sebuya karambolozott? Hiszen aznap a világon autók milliói mentek az utakon, s baj nélkül célba értek, Sebuya meg karambolozott és odaveszett. A fehér ember mindenféle okokat keres ilyenkor. Például, hogy elromlott az autó fékje. Csakhogy az ilyen okoskodás sehova sem vezet, semmit sem magyaráz meg. Mert miért éppen Sebuya autójának fékje romlott el? Hiszen aznap a világon autók milliói mentek az utakon, s egyiknek sem romlott el a fékje, csak Sebuyának. Miért? A fehér ember, akinek gondolkodása a naivitás csúcsa, erre azt mondja, hogy azért romlott el Sebuya fékje, mert nem gondolt időben arra, hogy megjavíttassa. Dehát miért éppen Sebuyának kellett volna erre gondolnia? Hiszen aznap a világon autók milliói stb, stb... Láthatjuk hát, hogy a fehér ember gondolkodása nem vezet sehova. Sőt, mi több, a fehér ember arról, hogy Sebuya halálának oka a rossz fék volt, jegyzőkönyvet ír, és az ügyet lezárja. Lezárja! Mikor pedig az egész ügynek épp ekkor kellene kezdődnie! Sebuya ugyanis azért halt meg, mert valaki megverte szemmel. Ez egyszerű és nyilvánvaló dolog. Nem tudjuk viszont, ki volt a tettes, s épp ez az, amit most meg kell állapítanunk. Nagy általánosságban azt mondjuk, valamilyen varázsló volt a tettes. A varázsló rossz ember, aki mindig gonosz szándékkal cselekszik. Kétféle varázsló létezik (a lengyel nyelv azonban nem tesz köztük különbséget). Az első veszélyesebb, mert nem más, mint emberbőrbe bújt ördög. Az angol nyelvben: witch. A witch veszedelmes valaki. Sem a külseje, sem a viselkedése nem árulja el sátáni természetét. Nem hord különleges öltözéket, nincsenek varázsszerszámai. Nem kotyvaszt főzeteket, nem készít mérgeket, nem esik transzba és nem űz varázslatot. Ez a fajta varázsló vele született pszichikai erejével tud hatni, amely személyiségének jellemzője. Az, hogy rosszat cselekszik és bajt okoz, nem az ő szándékától függ, nem lesz tőle boldog. Egyszerűen ilyen a természete. Ha közel vagyunk hozzá, elég, ha ránknéz. Előfordul, hogy valaki figyelmesen, hosszan, kutató pillantásokkal néz minket. Lehet, hogy az illető varázsló, aki éppen szemmel ver minket. De a távolság sem jelent számára semmiféle akadályt. Nagy távolságból, akár Afrika másik végéből vagy még messzebbről is képes rontást előidézni. A varázsló másik fajtája szelídebb, gyöngébb, kevésbé démoni. Mert míg a witch már úgy született, mint maga a gonoszság, a megtestesült ördög, addig a sorcerer (így hívják angolul ezt a gyöngébb fajtát) hivatásos varázsló, bűbájoló, akinek tanult mestersége, szakmája és létfenntartó tevékenysége a varázslás. A witchnek ahhoz, hogy betegséget vagy más bajt, esetleg halált küldjön ránk, semmiféle segédeszközre nincs szüksége. Elég, ha felénk irányítja pokoli, megsemmisítő erejét. A betegség azonnyomban ledönt minket a lábunkról, s rövidesen bekövetkezik a halál. A sorcerernek önmagában nincs ilyen romboló ereje. Ahhoz, hogy megsemmisítsen bennünket, különféle mágikus eljárásokhoz, titokzatos hókuszpókuszokhoz, rituális szertartásokhoz kell folyamodnia. Ha például éjszaka a sűrű őserdőben megyünk, és elveszítjük szemünk világát, az nem azért történt, mert véletlenül nekimentünk egy 62
