Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 9. szám - Bogdán László: A dáridó (elbeszélés)

utána, már a kert alattomosan elénkbetűnő fái és bokrai között caplatunk. „Álljon meg!" - kiabálja társam, előkapva pisztolyát. „Gelu, mit csinálsz, az Istenért?" - rántom meg a kezét, így a levegőbe lő, az asszony dideregve fordul felénk, „Mit akarnak?" - kérdezi, és szemembevágódik valahonnan szívfájdítóan ismerős, rettegő, sápadt arca, de mielőtt válaszolhatnék, Gelu üvöltve kezdi el, hogy „úgy is elmondasz mindent, vagy ott fogsz megrothadni ahol az urad, az a lator, a Duna csatornánál!" „Hát ott van az uram? - álmélkodik az asszony, és csendesen sírni kezd. - Köszönöm, hogy megmondták, eddig azt se tudtam hol van, évek óta nem kaptam hírt felőle!..." „Pofa súlyba!" - üvölti ideges társam. „Mit akarnak tőlem? - törülgeti szemét az asszony - Öreg vagyok én már magukhoz, tiszt urak, nem gondolják?" „Mindent bevallasz szuka? Milyen összeesküvés folyik itt? Mindent bevallasz, vagy ha nem, szétverem azt a makacs fejedet! - kezdett üvölteni artikulátlanul Gelu, és feléje rohan. - Mi folyik itt? - kérdezi ordítva - mit tudsz az ördögről? Mért pontosan egy székely faluban jelenik meg az irredenta, horthysta ördög? Miért?" De mielőtt a félelmében remegni kezdő síró asszony válaszolni tudna, váratlanul jelenik meg mellette az a magas fekete köpenyes alak, aki néhány órával ezelőtt a faluban igazított útba, s akitől Gelu (noha ráfogta a pisztolyát, de egy pillanat múlva érthetetlen, és rá egyáltalán nem jellemző módon bocsánatot is kért ezért) saját bevallása szerint már akkor sem látott, de én annál jobban, súg valamit a sírdogáló, megrémült asszonynak magyarul, nem értem ebből a távolságból a szavait, Gelu pisztolyával hadonászva feléjük lép: „Román kenyeret esztek magyar disznók, beszéljetek emberi nyelven!" - üvölti és képtelen vagyok megkérdezni tőle, hogy most látja-e a fekete köpenybe burkolózó, magas, arisztokratikus idegent, mert társam összefüggéstelenül kezd el rikácsolni, „Mindent elmondasz, amit tudsz, te kurva, bevallód még azt is, amit nem tudsz hát mi van itt, összeesküvés? Rebellió? Népfelkelés?" - kitartóan capiat a bokáig érő vízben és sárban, a feltámadó szél a nyakába rázza a faágakról az esőcseppeket, tüsszent és felgyorsul, de furcsa módon nem éri el őket, ahelyett hogy közeledne megmagyarázhatatlanul távolodik, a magas idegen kiterjeszti a kezét, mint egy prédikátor, most olyan, mint egy hatalmas fekete madár, s Gelu meg- pördülve a tengelye körül végigzuhan a földön, ezen az elátkozott éjszakán immár másodszor, tehetetlenül fetreng a sárban, fel akar állni, de képtelen rá, mászni kezd tehát feléjük, káromkodik, én viszont mozdulni sem tudok a döbbenettől, meredten állok, mintha cipőim egészen egyszerűen beragadtak volna a cuppogó latyakba, Gelu most, utolsó erejét összeszedve, térdre emelkedik, és pisztolyával hadonászva, érthetetlenül hörögve veszi célba az asszonyt, s ekkor különös, megmagyarázhatatlan, varázslatos dolog történik, egy nem is olyan titokban végbemenő csoda szemtanúja leszek doktornő, ez az éltesebb, ijedt asszony a férfit utánozva kiterjeszti a kezét, mintha repülni akarna, azután elrugaszkodva a földtől, botladozva, lassan, bizonytalanul, de mégiscsak a levegőbe emelkedik -, s amikor én a döbbenettől tátogva, iszonyú erőfeszítéssel emelve föl a lábam egy lépést teszek feléje - repülni kezd! Gelura pillantok, aki a sárban kúszva újra veszettül kezd lövöldözni, s ekkor a fekete köpenyes idegen felénk fordul, mintha csak most venne észre bennünket, figyelmesen néz ránk, egy pillanatra, mintha Drakula pillátlan sötét szemébe merednék, érzem dermesztő vasmarkának szorí27