Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 9. szám - Bogdán László: A dáridó (elbeszélés)
tását is a karomon, „Te nem akarsz repülni, kisbojtár?" - kérdezi és röhögni kezd, és gúnyos hahotája elnyomja a pisztoly dörrenéseit, s ott kereng az eső áztatta fák között a kertben, miközben a magas, arisztokratikus kinézésű, különös idegen, biccentve fordul meg és eltűnik a kert fái között, én már-már félőrülten a rémülettől, hipnotizáltan meredek a repülő asszonyra, már ott lebeg a kastély felett a levegőben és kitartóan száll a vörösen vigyorgó hold felé, s amikor Drakulát ellökve, én is előkapom a pisztolyom és lövöldözni kezdek, a repülő nőt próbálva célbavenni, N. tábornok ragadja meg a vállam. Már meg se tudok szólalni, csak egyre a repülő asszony felé mutogatok pisztolyom füstölgő csövével és elfulladva magyarázom a döbbent tábornoknak, hogy „figyelje meg, nincsen árnyéka, nem vet árnyékot, ez nem is szakácsnő, soha nem is volt tanítónő, ez egy bűbájos boszorkány, és ha nem vigyázunk, megront és elbűvöl, és egy egérlyukba tüntet el mindannyiunkat!..." A fák között közben ismét köddé válik az ismeretlen, különös hatalommal bíró, fekete köpenyes alak, de az is lehet, ott marad velem, beköltözik a fejembe, mint Albu ezredes fejébe az az idegen ipse, hogy ne legyen nyugtom többé soha. Igen, doktornő, azon az éjszakán ejtett foglyul, talán végérvényesen Drakula, és azóta nem tudom eldönteni teljes bizonyossággal azt, hogy ki is vagyok valójában?! És be kell ismernem, hogy akkor végképp elszakadt a film, részegek járhatnak így italozás közben, egy idő után már nem is tudják mit beszélnek, kivel merre járnak és mit csinálnak, mi több másnap képtelenek visszaemlékezni eme végképpen elveszített órákra, fogalmuk sincsen arról, hogy mi is történt velük!... Csakhogy énnekem nyolc teljes hónap törlődik ki doktornő, egyszerűen nem tudom - csak mások elbeszélései, közlendői alapján kezdem bátortalanul rekonstruálni -, hogy mi történt velem ez alatt a nyolc hosszú hónap alatt, mintha átaludtam volna 240 napot!... Egy bizonyos: én voltam, és mégse én! Mintha mégiscsak Drakula mása lettem volna. Mintha végképpen én lettem volna őL. És akkor kezdődtek a szintén nyolc hónapig tartó különös repüléseim is. Életének erről az elsüllyedő bizarr szakaszáról is beszélnie kell a doktornőnek, lehetett bárhol, Drakula értejött, vagy akkoriban már nem is kellett érte jönnie, mert akkorra már ő lett Drakula? Teljességgel megmagyarázhatatlan, felfoghatatlan módon változva át a sötétség fejedelmévé, és régi énje, Nicolae Spiridon állambiztonsági főhadnagy-énje megszűnt, vagy csak aludt? S miközben kényszerzubbonyban fetrengett az elmegyógyintézet vaságyán, ahova beszállították abból a hegyi faluból, ott repült sötét mezők, viharos tengerek, kivilágított városok fölött az áttetszőén, mámorítóan tiszta levegőben, s először és talán utoljára zaklatott zátonyra futó, szomorú életében boldog volt. Igen, egy boldog vámpír! És vadászott!... Erről mindjárt szót ejt valamivel részletesebben is, most mégcsak annyit, hogy akkor, talán először életében: nem félt! Talán mert nem volt mitől vagy kitől félnie? Drakula is ő volt nyolc teljes hónapra, a sötétség fejedelmévé változott át?... Igen ilyen egyszerű, ilyen egyszerű lett minden. 28
