Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 7-8. szám - Kapuściński, Ryszard: Ében (VII. rész – fordította Szenyán Erzsébet)

Végül a főútról hepehupás mezei mellékútra tértünk le. A reflektorok fényében csak egy alagutat láttunk a sűrű, dús, zöld növényzet alkotta két fal között. Ez itt a nedves trópusok Afrikája - buján tenyésző, állandó bimbózásban, szaporodásban, erjedésben lévő vidék. Az alagúton haladva, amelyet bonyolult és kaotikus labirintust alkotó kanyarok tarkítottak, egyszer csak olyan helyre értünk, ahol egy házfal nőtt ki előttünk. Itt ért véget az út. Godwin leállította az autót, kikapcsolta a motort. Mély csönd telepedett ránk. Olyan késő volt már, hogy még a tücskök is hallgattak, kutya meg, úgy látszik, nem volt a közelben. Csak a moszki- tók szólaltak meg, de olyan dühösen és türelmetlenül, mintha már nem tudták volna kivárni érkezésünket. Godwin bekopogott az ajtón. Az ajtó kinyílt, és az udvarra kitódult vagy egy tucatnyi álmos, félmeztelen gyerek. Aztán kijött egy magas, komoly, méltóságteljes, sőt, áhitatos mozgású asszony - Godwin anyja. A kölcsönös köszöntések után összeszedte a gyerekeket, mindet az egyik szobába, a másikban pedig alváshoz való gyékényt terített le nekünk a földre.

Reggel kinéztem az ablakon. Úgy tetszett, hogy egy nagy, trópusi kertben vagyok. Pálmák, banánfák, datolyafák és kávécserjék - a ház szinte elmerült az összekuszálódott, sűrű zöld növényzetben. A magas fűfélék és egymásra tornyosuló bokrok úgy tolongtak, úgy pöffeszkedtek, hogy az embereknek igazából már nem is maradt hely. Godwinék udvara kicsi volt, utat (azon kívül, amelyen megérkeztünk) sehol nem láttam, de nem láttam egyetlen házat sem, pedig Godwin azt mondta, hogy falura megyünk. Afrikának ezen a sűrűn benőtt részén a falvak ugyanis nem az út mentén helyezkednek el (út gyakran egyáltalán nincs is), hanem nagy térségben szétszóródott házakból tevődnek össze. Az egymástól távol álló házakat csak az örökös sűrűségben rejtőzködő, az avatatlan szem számára láthatatlan ösvények kötik össze. Falubelinek vagy a vidék jó ismerőjének kell lenni ahhoz, hogy az ember eligazodjék ezeknek az ösvényeknek a rendszerében, irányában, kapcsolódásában.

Elindultam a gyerekekkel vízért, mert a vízhordás az ő feladatuk. Úgy kétszáz méternyire a háztól lapulevelekkel és náddal benőtt kicsi, alig csordogáló erecske folyt, amelyből a fiúk hosszas, nehézkes munkával megtöltötték vödreiket. A vödröket aztán a fejükön viszik úgy, hogy egyetlen csöpp se vesszen kárba. Figyelmüket összpontosítva, óvatosan lépkednek, igyekszenek megtartani apró gyerektestük egyensúlyát.

Az egyik vödör víz reggeli mosdásra szolgál. Az emberek arcot mosnak, de úgy, hogy ne pazaroljanak sok vizet. Kivesznek a vödörből egy maréknyit, azt óvatosan, nem túl energikusan szétkenik az arcukon úgy, hogy ne csurogjon ki az ujjaik között. Törülközőre nincs szükségük, mert reggel óta tűz a nap, az arc hamar megszárad. Ekkor mindenki letép egy kis gallyacskát, és a végét addig rágja, míg ecset formájú nem lesz. Ezzel a faecsettel aztán hosszasan, gondosan tisztítjuk a fogunkat. Vannak olyanok, akik órákon át teszik ezt - olyan foglalatosság ez számukra, mint másoknak a rágógumi rágcsálása.

Ezután, minthogy kettős ünnep van (vasárnap is van meg városi vendégek is jöttek), Godwin mamája reggelit készít. Falun rendesen csak egyszer étkeznek naponta, este, de a száraz évszakban két naponként egyszer, ha ugyan nem hal63