Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 7-8. szám - Csordás Gábor: Rontás és reménység (vers)

a tóvidék táltosáról, árva szívű vén Vejnöről. Északi szél sziklát őröl, partfokot porlaszt a tenger, ő se bír az ős öreggel. Enyészetnek ez nem enged, váltig vágyakat melenget, terveket sző, tépelődik, Északhonba készülődik.

Tercbély tölgyfákat faggat, bárkát melyikből faraghat, hogy a háncsot hántolhassa, hogy a bókonyt bárdolhassa, hajó pallóit kimesse, a kormányát készíthesse.

Egy szálas tölgy szóval szólal:

„Hogyha indulnál hajóval Pohjolába párt keresni, ne félj ágaim lenyesni, bárkád bárdold énbelőlem!"

Kivágja a tölgyfát tőben, s dallókőre ülve szépen elrendezi elméjében az ide illő igéket, hajóvájó versikéket: hogy kell a háncsot hántolni, bárka bókonyát bárdolni, hosszú hajópallót nyesni.

Egy igét kell még keresni kormány deszka-készítéshez.

Hótollú hattyúkat kérdez, ők se tudják a varázs-sort. Kérdez i a fehér jávort, a gyolcsszínű csodaszarvast, hanem titokszót, hatalmast tőle sem tanul a táltos.

Hát elindul a halálhoz,

Tuoni tó tört tükréhez, s ottan reves csontot kérdez.

S hallja holtak hallgatását.

Követi a vízfolyását arcformájú sziklarajzig.

Vénséges varázsló alszik ott moha és márga alatt, szájából egy forrás fakad.

Vejnö vizet vesz kezébe, jósige így jő eszébe.

Azt a tönkre ráolvassa, hogy a bárkát bárdolhassa, csónakon szurok csillogjon, csigán csarnok csikorogjon, suhanjon, szellő ha rezzen, szélnek vitorlát szegezzen. Bíborral borított orma kényelmes könyöklő-for ma, a fehér nép hadd fecsegje, hogy a délről jött dereglye Vejnöt hozza, a vőlegényt, nem szélhordta szegénylegényt, nem koslat kapzsi kalózzal, messzikedvű martalóccal, percet sem pihen hiába, csak iramlik Pohjolába.

Vesd föl szemed, Ilmarinen! Veres bárka ring a vízen! Szemedbe sziporka szálldos, tajtékon tipor a táltos, sóharmaton settenkedik szürkülettől szürkületig. Vigyázz, vasverők erőse, mindenféle mester őse, megszökik a menyasszony! Ha előtted ér Északhonba, hiába futsz fűhöz-fához, viszi mátkád a vajákos!

A szauna tiizét szítsd fel, izzó követ hints meg vízzel, csattogjon a testet edző fanyar, nyirkos nyírfavessző! Mosd a hamut korpuszodról, kohó kormát két karodról! Dörzsöld daróccal a hátad, oltsd fel ünneplő ruhádat, húzd föl azt a hímzett inget, melyre száz kis szűz tekinget, csikorogjon az a csizma,

44