Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 6. szám - CIÁNSZŐKE TISZA - Bombitz Attila: Pungák a szélben (Bodor Ádám: Az érsek látogatása)
radigma fiatalabb szerzőinek cserélhető díszleteihez képest, magátólértetődőségében és esszenciális mivoltában generálja a regénycselekményt. 2. Bodor Ádám életművében (a történelmi kereteket más diskurzusban meghagyva) még különlegesebb státuszú a kilencvenes évtized. „Saját" és mégis „hozott", kimeríthetetlen (kiírhatatlan) tapasztalati anyagból dolgozik, talán Kertész Imre mellett joggal nevezhetjük őt a mai elbeszélésirodalom monomániákusan életszagú, ugyanakkor fantasztikus distanciaképző erővel rendelkező nyelvművészének. A Sinistra körzet (1992) egyértelműen mestermunka. De az addig sem akármilyen nívójú életmű keresztmetszete újraolvasható a Visszatérés a fülesbagolyhoz (1992) erősen koncepciózus válogatott elbeszélésgyűjteményben. E szerkesztés során - némi erőltetett kontinuitást feltételezve az egymásra íródó szövegek egymás elleni kijátszásával - az utolsó helyre került szöveg (egyébként a címadó) virtuálisan már a Sinistra körzetet nyitja meg. Addig azonban átolvashatjuk Bodor Sinistra-előtti korszakát: az (ember nélküli) tájleírás ontologizáló szövegei váltakoznak az (emberi) létezés abszurditásának reflexióival. Már az elbeszélésgyűjtemény egyes darabjai közt feltételezhető szorosabb kapcsolódások (nevek és szituációk ismétlődése) jelzik az egységesítő szemlélet, a nagyobb epikai tér igényének formálódását. A Sinistra körzet „regényfejezetszerű" strukturálódása regényproblémákat szólít meg, de fel is függeszti az (újra) egészben való közlés és az egészre irányuló ábrázolás legitimálhatóságát. A Sinistra körzet lokális zártsága éppoly töredéknyi - nézőpontváltásos és szemantikailag disszeminatív - történetekben nyilvánul meg, mint amennyire a körzet körüllevőségének, a bodori tájnak egzisztenciálisan veszélyeztető nyitottsága artikulálódik. Az új regény, Az érsek látogatása a bodori epika módosulásának Sinistra utáni időszakát jelenti. Thomas Bernhardot idézve sokszor eldönthetetlen, hogy Bodor újabb geopoétikájának centrumában, Bogdanski Dolinán, egy, a Sinistrához hasonló helyszínen komédia vagy tragédia zajlik. Sokkal játékosabb, könnyedebb és lebegőbb az új regény beszédmódja, miközben ugyanaz a súlyos történet íródik újra. Az érsek látogatása popularizációs aktusokkal, intertextuális koncepttel, a mágikus realizmus beinjekciózásával teremt tragikomikus kamaradarabot. Marquez Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája című regényével strukturális, tematikai és motivikus mátrixként dialogizál az abszurd egzisztencializmusból kinövő, Bodor-féle „mágikus realizmus". (Hasonló a két regény cselekményvezetésének töredezettsége és rekonstruálhatatlansága, az elbeszélő mindentudásának fokalizáltsága, ugyanakkor bizonytalanságainak állandó nyomeltűntetése. Apró motívumok is átíródnak Marquez történetéből a Bodoréba: Santiago Nasar álma a sztaniolpapírból készült repülőgépről Hamza sztaniolpapírra tűvel szúrt üzenetévé alakul; a püspök látogatásának kerettörténete az érsek látogatásának kerettörténetévé emblematizálódik). Más kérdés, hogy ez a lebegtető, mesés mátrix átszínezi a Sinistra kopár fehérségét - és visszafelé olvasatban - elnehezíti, mi több, unalmassá teheti azt. Az érsek látogatásának virtuális komolytalankodása ugyanis véresen komoly realizmussá írja a Sinistra rettenetét. Ha (Pozsvai Györgyit parafrazálva) Bodor prózáját a csend beiktatásával kell írni és olvasni, akkor ez a csend, mely kihallatszott a táj-történetek és az abszurd-egzisztenciák (hol táj és abszurditás és egzisztencia és történet ugyanaz) írásjegyei mögötteséből, itt természetes módon, sőt fokozottan hallatja szét az új könyv halk szavú, töredékesen folytatólagos és abszurditásában „mágikus" történetét. Az érsek-novellaciklus „bőbeszédű", a Sinistra-motívumhoz még közelálló, de attól már távolodó előszövege, a Kutyaviadalok Dolinán, Rotundán és Dobrinban című elbeszélést (Holmi, 1995/9) Bodor nem dolgozta be a regénybe. Ez az elbeszélése ma már apokrif, „kifáradt" szövegként mutatja se ide, se oda nem tartozásával az életmű alakulásában akkor beállt határszituáció túlléphetőségének irányulatlansá- gait. Miként a Vissza a fülesbagolyhoz című elbeszélés is csak alternatív nyitóképe a Sinistra körzetnek. 108
