Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 6. szám - CIÁNSZŐKE TISZA - Olasz Sándor: Érsekre várva (Bodor Ádám: Az érsek látogatása)

Olasz Sándor s Érsekre várva * Bodor Adám: Az érsek látogatása Beugrató cím, hiszen valójában az érsek (egyik érsek sem) jut el Bognadski Dolinára. Pedig minden héten várják őket (hol az egyiket, hol a másikat), s amikor Butin érsek fekete sínautója végre megérkezik a vasútállomásra, fölrobbantják, a vendég darabokra szakad. Ennek ellenére a regény - a totális értelmetlenséget jelképezve - mégis a szeminaristák szürrealista látványával zárul: „A háztetők fölött csak a szeméttelepek delejes szentjánosbogár-burája világított, átde­rengett az állomásépület ablakain, imbolygó árnyával a szeminaristáknak, akik talpukra kötö­zött párnákkal álmukban is a váróterem végtelen köreit rótták." Istentől végleg elhagyott világ, melyben az ember - miként Beckett példázatában - kétségbeesetten kapaszkodik az utolsó illú­zióba. A vegetálásban, a reménytelen várakozásban is ott a kiirthatatlan reménység. Az érsek látogatása utómodern-katasztrofista olvasata szerint a második fejezetben megjelenő unikornis valami jelként, figyelmeztetésként funkcionálna. „Végül csak egy egyszarvút láttunk, amint merev állásban pihent a kis halmon..." A maradék szellemi és testi erények megtestesítő­jeként áll itt? A tisztaság, szüzesség jelképeként, Isten teremtő igéjeként az érték szinonimája egy értékek nélküli világban? Akár Hamvas Béla Unikornis c. írására is gondolhatunk. „Megfog­hatatlan és meghatározhatatlan. A misztérium. A hallgatás őre a néma szent erdőben, hangta­lan egyszarvú, a tilalmak küszöbén, az utolsó lény, a lét legvégső alakja, az Egy." Bodor Ádám regényének azonban ilyen olvasata nem lehetséges. Később az egyszarvúak borzok és hiúzok társaságában lopakodnak be éjjelenként a városba, s a nőkkel erőszakoskodnak. Ha Kardos Andrásnak a Sinistra körzetről - „az utolsó nap megérzékítése" kapcsán - Kant ju­tott eszébe (Minden dolgok vége), Az érsek látogatása olvasója úgy érezheti, ebben a regényben már az utolsó nap után vagyunk. Mindemellett a két regény világa látszólag teljesen ugyanaz. A hely közelebbről meg nem nevezhető, a környezet kevert etnikumú (magyar, román, tót, len­gyel, cipszer). A körzetnek itt a Bogdanski Dolina nevű város felel meg. A „hősök" (az idézőjelet később magyarázzuk) mindkét helyszínre határozott, különböző szöveghelyeken ismételt célki­tűzéssel érkeznek. Andrej Bodor: „Azt terveztem volt, ha rátalálok fogadott fiamra, megszökte­tem innen." Gábriel Ventuza pedig azért érkezett, hogy „elvigye innen az apja földi maradvá­nyait". Az első regényben metálzöld Suzuki terepjáró suhan át Dobrin Cityn, itt olajzöld Nissan Patrol jelenik meg, mintha mindenki csak álmodná, s robog tovább „a képzelet messziségei fe­lé". S mégis, minden vágyakozás ellenére mintha ezeken az Isten háta mögötti helyeken kívül sehol nem volna jobb. Andrej Bodor fia, Béla Bundasian nem óhajt megszökni, nem él a (látszó­lagos?) szabadság lehetőségével. Itt pedig Viktor Ventuza mondja az elbeszélőnek: „Bárhová is vinném, mindig ide fog visszakívánkozni. Ide fognak visszatérni a fiaim is." Gábriel féltestvére, Hamza sem akar kijutni a börtönből: „Miből gondolod, hogy elkívánkozom innen? Amint lá­tod, egészséges vagyok és megvan mindenem." A Bodor-életmű (ideértve a novellákat is) viszonylagos egyneműsége azonban senkit se té­vesszen meg. A Sinistra körzet világa csak félig ment tönkre, Az érsek látogatásáé egészen. Itt nin­csenek elviselhető pillanatok. Abszurd drámába illő, groteszk figurák jelennek meg - megint csak Kantot idézve - „az emberi természet jóra való hajlama" nélkül. Gábriel Ventuza tábori lel­kész rendszeresen viszi az elkülönítőbe zárt Vidra földrajztanárnak a felesége nyálával átitatott zsebkendőt. Ez a legszebb emberi megnyilvánulás a regényben. Hogy egyébként milyen lelki vagy gondolati működésük van a szereplőknek, nem tudhatjuk. Cselekvési lehetőségeik is olyan szerények, hogy inkább csak megtörténnek velük a dolgok. A várost szeméthalmok ve­szik körül, s a figurák mintha maguk is szemétből volnának, „szürkék voltak, nyirkosak, szinte 104

Next

/
Thumbnails
Contents