Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 6. szám - CIÁNSZŐKE TISZA - Olasz Sándor: Érsekre várva (Bodor Ádám: Az érsek látogatása)
Olasz Sándor s Érsekre várva * Bodor Adám: Az érsek látogatása Beugrató cím, hiszen valójában az érsek (egyik érsek sem) jut el Bognadski Dolinára. Pedig minden héten várják őket (hol az egyiket, hol a másikat), s amikor Butin érsek fekete sínautója végre megérkezik a vasútállomásra, fölrobbantják, a vendég darabokra szakad. Ennek ellenére a regény - a totális értelmetlenséget jelképezve - mégis a szeminaristák szürrealista látványával zárul: „A háztetők fölött csak a szeméttelepek delejes szentjánosbogár-burája világított, átderengett az állomásépület ablakain, imbolygó árnyával a szeminaristáknak, akik talpukra kötözött párnákkal álmukban is a váróterem végtelen köreit rótták." Istentől végleg elhagyott világ, melyben az ember - miként Beckett példázatában - kétségbeesetten kapaszkodik az utolsó illúzióba. A vegetálásban, a reménytelen várakozásban is ott a kiirthatatlan reménység. Az érsek látogatása utómodern-katasztrofista olvasata szerint a második fejezetben megjelenő unikornis valami jelként, figyelmeztetésként funkcionálna. „Végül csak egy egyszarvút láttunk, amint merev állásban pihent a kis halmon..." A maradék szellemi és testi erények megtestesítőjeként áll itt? A tisztaság, szüzesség jelképeként, Isten teremtő igéjeként az érték szinonimája egy értékek nélküli világban? Akár Hamvas Béla Unikornis c. írására is gondolhatunk. „Megfoghatatlan és meghatározhatatlan. A misztérium. A hallgatás őre a néma szent erdőben, hangtalan egyszarvú, a tilalmak küszöbén, az utolsó lény, a lét legvégső alakja, az Egy." Bodor Ádám regényének azonban ilyen olvasata nem lehetséges. Később az egyszarvúak borzok és hiúzok társaságában lopakodnak be éjjelenként a városba, s a nőkkel erőszakoskodnak. Ha Kardos Andrásnak a Sinistra körzetről - „az utolsó nap megérzékítése" kapcsán - Kant jutott eszébe (Minden dolgok vége), Az érsek látogatása olvasója úgy érezheti, ebben a regényben már az utolsó nap után vagyunk. Mindemellett a két regény világa látszólag teljesen ugyanaz. A hely közelebbről meg nem nevezhető, a környezet kevert etnikumú (magyar, román, tót, lengyel, cipszer). A körzetnek itt a Bogdanski Dolina nevű város felel meg. A „hősök" (az idézőjelet később magyarázzuk) mindkét helyszínre határozott, különböző szöveghelyeken ismételt célkitűzéssel érkeznek. Andrej Bodor: „Azt terveztem volt, ha rátalálok fogadott fiamra, megszöktetem innen." Gábriel Ventuza pedig azért érkezett, hogy „elvigye innen az apja földi maradványait". Az első regényben metálzöld Suzuki terepjáró suhan át Dobrin Cityn, itt olajzöld Nissan Patrol jelenik meg, mintha mindenki csak álmodná, s robog tovább „a képzelet messziségei felé". S mégis, minden vágyakozás ellenére mintha ezeken az Isten háta mögötti helyeken kívül sehol nem volna jobb. Andrej Bodor fia, Béla Bundasian nem óhajt megszökni, nem él a (látszólagos?) szabadság lehetőségével. Itt pedig Viktor Ventuza mondja az elbeszélőnek: „Bárhová is vinném, mindig ide fog visszakívánkozni. Ide fognak visszatérni a fiaim is." Gábriel féltestvére, Hamza sem akar kijutni a börtönből: „Miből gondolod, hogy elkívánkozom innen? Amint látod, egészséges vagyok és megvan mindenem." A Bodor-életmű (ideértve a novellákat is) viszonylagos egyneműsége azonban senkit se tévesszen meg. A Sinistra körzet világa csak félig ment tönkre, Az érsek látogatásáé egészen. Itt nincsenek elviselhető pillanatok. Abszurd drámába illő, groteszk figurák jelennek meg - megint csak Kantot idézve - „az emberi természet jóra való hajlama" nélkül. Gábriel Ventuza tábori lelkész rendszeresen viszi az elkülönítőbe zárt Vidra földrajztanárnak a felesége nyálával átitatott zsebkendőt. Ez a legszebb emberi megnyilvánulás a regényben. Hogy egyébként milyen lelki vagy gondolati működésük van a szereplőknek, nem tudhatjuk. Cselekvési lehetőségeik is olyan szerények, hogy inkább csak megtörténnek velük a dolgok. A várost szeméthalmok veszik körül, s a figurák mintha maguk is szemétből volnának, „szürkék voltak, nyirkosak, szinte 104
