Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 6. szám - CIÁNSZŐKE TISZA - Körmendi Lajos: A halhatatlan Tisza (Beszélgetés Dr. Hamar József ökológussal)
azt mondta, hogy gyerekek, itt vagyok, majd én elintézek mindent, hoztam nektek tükröt meg üveggyöngyöt. Azt nem árulja el, hogy más országokból már kirúgták a régi technológiájával együtt, és be sem teheti a lábát. De itt, Közép-Kelet-Európában, azt csinál, amit akar. Megvolt a veszélye, hogy olyan gyárak települnek, amelyek szennyező tevékenységet folytatnak, s az államnak is sokkal fontosabb az, hogy megéljenek az emberek, mint az, hogyan szennyezi el a területét, a népét. Az ilyen gyárak ugyanis nem mindig a határ mellett vannak. Tudjuk, hogy Kolozsvár az egyik legszennyezettebb hely. A Szamos olyan szennyezett, hogy oxigén sincs benne, fekete a víz, s ez hosszan végigfolyik Románián. Nem csak velünk tolnak ki, hanem magukkal is. Nagybányán a technológiai fegyelmet sértették meg, mert a cianidos víznek nem lett volna szabad kikerülnie, zárt renszerben kellett volna működnie ennek a technológiának, de valami miatt ez nem történt meg. A derítőtóban, ahova a cianidmentes szennyvíznek be kellett volna folynia, cianid volt a vízben, s ennek szakadt át a gátja. Ennek lett a következménye, hogy ez a cianiddugó végigfolyt a Tisza magyarországi szakaszán, mégpedig olyan koncentrációban, hogy kezdetben az egészségügyi határérték többszázszorosa volt. Ebből logikusan következik, hogy élet alig maradt utána. Később hígult a szennyvízdugó, csökkent a cianidtartalom, köszönhetően a friss vizet hozó mellékfolyóknak. Ez a cianidszennyezés igen komoly tragédiát okozott az élővilág számára, de reményeink szerint a Tiszában valami miatt mégis maradtak meg például kagylók, csigák, esetleg kisebb koncentrációjú helyeken kérészek. De az biztos, hogy azt az ökológiai rendszert, amit a Tisza jelentett, szétrombolta ez a szennyezés. A folyó egységes rendszer, s a különböző élőhelyeken található élőlények hatással vannak egymásra. A rehabilitáció szempontjából két részre oszthatjuk a folyóban lévő életet: a víznek az élővilágára és a mederfenék élővilágára. A víznek az élővilága a tiszta mellékfolyókból elég gyorsan fel tud frissülni. A vízben planktonikus élőlények is élnek, amelyek gyors szaporodásúak és a generációs idejük is meglehetősen gyors, ezért a baktériumok, algák, kisebb rákok elég gyorsan megjelenhetnek a Tiszában. Ám annak, hogy a Tiszában élet legyen, alapvető feltétele az, hogy ne legyen mérgezett az élőhely. Ha elárasztok vízzel egy területet kint a szárazföldön, ott az élet nagyon gyorsan meg fog jelenni, ha az a terület nem mérgezett. Időnként robbanásszerűen jelenik meg. Hihetetlen a természet megújuló ereje. Új területet kell elfoglalni, ami üres, s az élővilág rendszerében ugyanaz a konkurenciaharc folyik, mint az embereknél, csak ez egy kicsit bonyolultabb. A Tiszánál, remélem, nem lesz különösebb baj, a víz élővilága elég gyorsan felfrissül majd, ha nem lesz mérgezett a folyóvíz. Más a helyzet a mederfenék esetében: ott olyan élőlények élnek, amiknek a generációs szaporodási ideje sokkal hosszabb, a terjedése szintén. Ezek jelentős része nem, vagy nagyon nehezen tud pótlódni a mellékfolyókból vagy a holtágakból. A holtágaknak egyébként is egészen más az élővilága, mint a folyónak. Gyaníthatóan ez a cianid szennyezés eléggé kitisztította a meder fenekét is, de ha még maradt is a középső vagy az alsó szakaszon valami élet, nem tudjuk, később nem pusztul-e el, nem lesz-e szaporodásképtelen? Az adagot megkapták, ha kisebb mértékben is, ugyanis valamennyire tudnak védekezni, a kagyló egyszerűen összecsukódik, a csigaháznál van egy kis fedőlemez, azt behúzza. Mivel más természetű élőlények élnek ott, a mederfenéken a benépesülés lassúbb. A csiga csak csigalassúsággal mehet, a nagyon apró kis lárváját pedig csak lefelé tudja sodorni a víz. A párzás után a hím kérészlárvák elpusztulnak, a nőstények pedig felfelé mennek a vízen, nagyjából addig, hogy amikor lerakják a petéiket s azok elkezdenek süllyedni, a pete körülbelül ugyanoda érkezzen vissza, ahonnan ő elindult. A halak szempontjából ezek táplálékállatok. Ha ezek elfoglalták a területet, akkor lesz a halaknak mit enni. Ha a szennyezés után megmaradtakat eszik ki, akkor azok nem tudnak elszaporodni. A rehabilitációnak is megvan a maga módja: azt mondjuk, az a legbiztosabb, hogy először kezdje el a természet, aztán majd meglátjuk. Ha a természetes rehabilitációt háttérbe szorítják gazdasági és különféle lobbyérdekek, akkor itt nagy baj lesz. Meg keli várni, 100
