Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 6. szám - CIÁNSZŐKE TISZA - Körmendi Lajos: A halhatatlan Tisza (Beszélgetés Dr. Hamar József ökológussal)
takból vagy folyócskából adódik össze. Azok nem úgy működnek, hogy mindegyikben azonos mennyiségű víz folyik, s akkor meg tudom előre mondani, mi történik a vízjárást illetően, mikor lesz áradás, mikor nem. Az éghajlatnál mérhető le egyértelműen, hogy nem periodikusan működik a redszer, hanem fluktuál, s így sokkal nehezebb megjósolni, mi történik. A mérsékelt égövi folyók rendszereire jellemző, hogy hihetetlenül dinamikusak. Nagyok egyrészt a szezonális különbségek, például az élővilágot illetően is, másrészt nagyok a vízjárási különbségek, hol kis víz van, hol hihetetlenül nagy a víz, s nem biztos, hogy az egyik vagy a másik mindig ugyanakkor jelenik meg. Ez azt jelenti, hogy a folyók úgynevezett nem lineáris rendszerek, ahol a kis hatás nem kis ellenhatást eredményez, a nagy hatás pedig nem nagy ellenhatást, hanem egészen másként játszódik le a dolog, mint ahogy várnánk. Nem tudjuk előre megjósolni, hogyan. A mi gondolkodásunk lineáris, az egy meg egy az kettő elve szerint működik, de a folyóval kapcsolatban ez a gondolkodási struktúra, ami nekünk a legkényelmesebb, nem fog beválni, mert ez a rendszer meglehetősen bonyolult. Csinálok a folyóval valamit, s tudom, hogy lesz egy közvetlen hatás, de a később megjelenő rejtett hatást már nem tudom kiszámítani, az már nem fér bele a gondolkodásmódomba. Az élővilág nem lineárisan dolgozik, s ez rendkívül kellemetlen az ember számára, mert nem az a hatás jön elő, amit vár, s ezek a nem lineáris válaszok a végén kezdenek összeadódni. Minél nagyobb a beavatkozás, minél nagyobb a ráhatásunk erre a rendszerre, amit tulajdonképpen egy mesterséges rendszerré akarunk változtatni, annál kevésbé lesz úgy, ahogy várjuk. Minél jobban beavatkozom, a hatások ellenhatásokat szülnek, amiket a természet által adott jelzéseknek fogok fel, s ezek egyre sűrűbbek, egyre erősebbek, egyre intenzívebbek lesznek. Az utóbbi évtizedekben valóban történtek olyan beavatkozások, amelyeknek már a korábbi évszázadokban is voltak előzményei, például az erdőkivágások, a vízgyűjtő terület elfoglalása, vagy olyan kemény beavatkozások, mint az ármentesítés, a keresztgátak építése... Mindez annyira megváltoztatta ezt az amúgy is bonyolult és nehezen kezelhető rendszert, hogy egyre több lesz vele a probléma. Egyre drasztikusabbak lesznek az ember és a folyó közötti viszonyban a válaszok és a viszontválaszok. Egyre több jel mutat arra, hogy ez az egész természetes rendszer, amire az ember rátelepedett és csacska módon kezdte mesterségessé tenni, egyre többször zavarral küszködik, s ha nem vigyázunk, ennek a zavarnak káosz lesz a vége, s a rendszerben bekövetkezik az összeomlás. Ez prognózisnak tekinthető. A Tisza és vízgyűjtője a víz körforgalmát ületően egy regionális rendszer. Viszont ha megváltoztatunk nagyobb rendszereket, amelyek közvetlen hatással vannak (most nem akarok a globális felmelegedésről beszélni), de az idő távlatában is működnek, nem tudjuk, milyen hatásokkal kell számolunk. Azt sem tudjuk, hogy meddig mehetünk el a beavatkozásokkal. Tisztában vagyunk vele, hogy problémáink lesznek, hogy beavatkozásunknak még meg fogjuk inni a levét, de nem tudjuk, hol van az a határ, amikortól a természet azt mondja, hogy nem. Olyanok vagyunk, mint a gyerek, akinek hiába mondják el sokszor, hogy ne nyúlj a kályhához, mert meg fog sütni, ő előbb-utóbb hozzányúl, mert a sok figyelmeztetéstől csak érdekesebb lett a dolog. Mi is hiába mondjuk, hogy védjük a természetet, óvjuk a környezetet, mert saját magunkat tesszük tönkre, hiszen csak egy Földünk van, s innen nem tudunk elmenni.- Pedig a tudósok, a különböző szakemberek a nyilvánosság előtt is elmondják véleményüket világszerte. Magyarországon például a túrkevei születésű Balogh János professzor televíziós beszélgetések sorában és könyvekben adta közre megszívlelendő véleményét.- Az első sokkot a Római Klub 1972-es jelentése jelentette a világ vezetői számára. Ebben a jelentésben azt mondták például, hogy az ember annyira megváltoztatja a környezetét, hogy ez vissza fog ütni, mégpedig úgy, hogy tönkreteszi az emberiséget. Az ember a természeti erőforrásokat annyira kimeríti, hogy ez hihetetlen recessziót fog okozni. Annyira elszennyezzük majd a vizeinket, hogy a vízhasználatot korlátozni kell, ez viszont 96
