Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1. szám - Kapuściński, Ryszard: Ében (I. rész) (Fordította: Szenyán Erzsébet)
ha az utas olyan jövevény, aki nem ismeri Afrikát. Az illető ilyenkor nézgelődni, fészkelődni, kérdezősködni kezd: „Mikor indul az autóbusz?" „Hogy-hogy mikor? - válaszol a sofőr. - Amikor összegyűlik annyi ember, hogy megtelik a busz". Az európai és afrikai embernek egészen más képzete van az időről, másként érzékeli, másként viszonyul hozzá. Az európai ember meggyőződése szerint az idő az emberen kívül, objektíve létezik, mérhető, és lineáris tulajdonságai vannak. Newton szerint az idő abszolút, vagyis az abszolút, igazi, matematikai idő önmagától múlik, természeténél fogva egyenletesen és függetlenül bármiféle külső tárgytól. Az európai ember az idő szolgájának érzi magát, függ tőle, alattvalója az időnek. Ahhoz, hogy létezzen és működjön, be kell tartania az idő kőkemény, sérthetetlen törvényeit, merev szabályait és előírásait. Be kell tartania a határidőket, dátumokat, napokat és órákat. Az idő fogaskerekei közt őrlődik, nem tud közülük kiszabadulni. Az idő ráerőszakolja az emberre a maga követelményeit, elvárásait és normáit. Az ember és az idő között megoldhatatlan konfliktus feszül, amely mindig az ember vereségével végződik - az idő megsemmisíti az embert. Másként értelmezik az időt a helyiek, az afrikaiak. Számukra az idő sokkal lazább, nyitottabb, rugalmasabb, szubjektivebb kategória. Itt az ember van hatással az idő alakulására, annak múlására és ritmusára (természetesen az ősök és istenek jóváhagyásával cselekvő ember). Az idő egyenesen olyasvalami, amit az ember létrehozhat, mert pl. az idő létezése az eseményeken keresztül jut kifejezésre, az pedig, hogy egy esemény megtörténik vagy nem, az végül is az embertől függ. Ha két hadsereg nem vív ütközetet, az ütközetnek nincs létjogosultsága (vagyis az idő nem mutatja fel jelenlétét, nem fog létezni). Az idő a mi cselekvésünk eredményeként jelenik meg, és eltűnik, ha félbeszakítjuk vagy egyáltalán el sem kezdjük. Olyan anyag, amely a mi hatásunkra bármikor feléledhet, de hibernálódik, sőt, a nemlét állapotába kerül, ha nem juttatunk neki az energiánkból. Az idő passzív és mindenek előtt embertől függő létező. Ez pont a fordítottja az európai gondolkodásnak. A gyakorlatba áttéve mindez azt jelenti, hogy ha falura utazunk, ahol délután gyűlésnek kellett volna lennie, de a gyűlés helyén nincs senki, értelmetlen dolog megkérdezni: „Mikor lesz a gyűlés?" A válasz ugyanis előre tudható: „Majd ha összegyűlnek az emberek". Ezért aztán egy afrikai, ha felszáll a buszra, nem kérdezi, hogy mikor indul a busz, hanem leül egy szabad helyre, és máris belesüllyed abba az állapotba, amelyben élete jelentős részét tölti - a halott várakozás állapotába.- Ezeknek az embereknek fantasztikus várakozási képességük van! - mondta nekem egy évek óta itt élő angol. - Képességük, türelmük, valami külön érzékük! 47
