Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 6. szám - CIÁNSZŐKE TISZA - Körmendi Lajos: A halhatatlan Tisza (Beszélgetés Dr. Hamar József ökológussal)

nokkal. A kunok helyzete érdekes: éppen arra a helyre telepítették őket (természetesen csupa szívjóságból) a magyaroknak nevezett törzsek, amely számukra értéktelen volt, vagy legalábbis nem volt különösebb jelentősége. Azért ott is meg tudott telepedni az ember, s az itt élők már egyértelműen használták azt a területet, amit ártérnek nevezünk. A népesség elszaporodásával tartós társadalmi pozíciót foglaltak el a népek, s ahogy erősödött ez a társadalom, egyre egyértelműbbé vált, hogy itt fognak maradni. Olyan populáció alakult ki, amely, akár nevét, kultúráját, akár elhelyezkedési területét nézzük, egyre fejlődött, a törzsekből királyság lett, megtörtént az államalapítás, az államszervezet elkezdett működni, s az ember szép lassan kezdte elfoglalni a Tisza vízgyűjtőjét. Ez magával hozta azt, hogy a vízhez való viszonya is megváltozott. Egyre nagyobb lett a víz iránti igénye. Kezdetben elsősorban a természetes állapot nyújtotta lehetőségeket használták ki, az ártéri gazdálkodás segítette az életet, aztán fontos szerepet kezdett játszani a hajózás. A középkorban már stratégiai elemként, eszközként használták a vizet, például a várak építésekor vízzel vették körbe a védendő területet. Fontos szerepe volt a folyónak a kereskedelemben, tutajok hozták az árut, kialakultak a sóutak, tehát az állam is egyre inkább igényt tartott a vízre. Az ember végül rátelepedett az egész vízgyűjtőre, fokozatosan elfoglalta annak minden részét, egyre nagyobb igénye lett a vízre, s hamarosan már hozzá kellett nyúlnia a folyóhoz, a vízrendszerhez, mert a folyó áradásai az egzisztenciáját veszélyeztették, s kénytelen volt az áradások elől menekülni. A tizennyolcadik században már nyilvánvalóvá vált, hogy nagyobb mértékben hozzá kell nyúlni a folyóhoz, szabályozni kell, s ehhez már megvolt a társadalmi igény, sőt a műszaki-technikai feltételek is.- Talán az egyik legelső nagyobb szabású árvízmentesítő munka a Tisza árvizei ellen összefogó nagykunsági városok nevéhez fűződik: 1785 és 1787 között a mai Abádszalók térségében megépítették a Mirhó-gátat. Ezzel elzárták a Mirhó-fokot, melyen át a folyó ősidők óta elöntötte a nagykun városok határát. A nagyszabású munkálatokban például Karcag 6501 gyalognapszámmal, 3019 szekeres napszámmal vett részt, míg Madaras tizenegy csoportban 1170 gyalog- és 611 szekeres napszámmal, Kunhegyes pedig 1798 gyalog- és 1607 szekeres napszámmal járult hozzá a munka sikeréhez. Es mindez hatvan évvel a Tisza szabályozása előtt történt. Ezzel a munkával megkezdődött a Tisza völgyének gyökeres tájátalakítása.- A Mirhó-fok szabályozása volt az első igen jelentős vízgazdálkodási munka. Nagyon fontos volt a II. József korában elvégzett felmérések sorozata, és ezt követően a térképek elkészítése. Felmérték a Tisza vízrendszerét, itt derült ki igazán, hogy néz ki a folyó, mekkorák az árterei, hol vannak mocsarak, hol csatlakoznak be a mellékfolyók, hol van szárazulat... Kaptak egy áttekintő képet, így már nagyban is tudtak gondolkodni. Az ember tisztában lett azzal, hogy néz ki az az egész vízrendszer, amivel dolga van és lesz. Fel tudta mérni, neki milyen lehetőségei vannak, hogy hozzá tudjon nyúlni. Ugyanakkor a népesség növekedésével az emberek egyre több területet foglaltak el, viszont ha a vizes területek környékére kényszerültek, veszélyben voltak, s ez komoly gondot okozott. Az 1800-as évek első felében egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a rendelkezésükre álló földterület és az ártéri gazdálkodási mód már nem megfelelő. Megszűnőben volt a külterjes gazdálkodás termékeinek a konjunktúrája is. A kialakuló társadalmi igények mind a földtulajdonosokat, mind az államot arra ösztönözték, hogy nagyobb mértékű változások legyenek. Már történtek kisebb-nagyobb helyi beavatkozások, működtek vízimalmok, volt rétöntözés, létesültek kisebb halastavak, készültek öntözőcsatornák... Tehát megvolt úgy a társadalmi, mint a politikai igény, s a műszaki feltételek is, hogy egy nagyobb regionális munkába fogjanak. A Széchenyi-féle szabályozás előtt is voltak már folyószabályozási munkák, utána is, s ezeket nem csupán a Tiszán végezték, hanem például a Dunán is. Ám a legnagyobb összefüggő munka a Tisza és nagyobb mellékfolyóinak a szabályozása volt. Itt kezdődött el a folyóvizek életébe való nagymértékű beavatkozás. Négy nagyobb típusra lehet osztani a beavatkozásokat. Ilyen volt az ármentesítés, ami annyit jelentett, hogy gátak közé szorí94