Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 6. szám - CIÁNSZŐKE TISZA - Somodi István: A tiszai győző

méreg. Sokat látott öregasszonyok állítanak meg az utcán: Mi lesz velünk, túlélik-e a halak, lehet-e fürdeni a nyáron? Kíváncsiak azok is, akik életükben meg nem mártóztak a mártélyi holtágban, a halat meg nem ennék, még nagyböjtben sem. Ugyanők a múlt tavasszal, nagyvízkor nem féltek, noha két méterrel állt a falu fölött a víz, a gáton belül. Az árvízzel együtt lehet élni, azt már ismerik, de ez a mostani fenyegetés alattomos, mert ez emberi kéz műve.

Magam is próbálok tájékozódni, a tudós vízügyesek nem ámítanak, a szennyezés végig fog vonulni a Tiszán, hígul valamelyest, de így is a halálos adag fölötti koncentrációban lesz. Mentjük a menthetőt, ahogyan a tatár és török időkben a vár és az erődtemplom adott oltalmat, most az ártér templomai, a holtágak, a kubikgödrök és a még tavalyról kintrekedt vizek megmentése a lényeg. Áradáskor a fokokon, egykori laposokon tör be a víz, feltöltve a töltéseken belüli holtágakat, elöntve a mély fekvésű réteket, gát menti kubikgödröket. Márciusban itt jönnek be a csukák, süllők a folyóról, később, melegebb vízben elindulnak a keszegek, potykák alkalmas ívóhelyet keresve a frissen elárasztott gyepeken, a morotvák parti sávjában. A harcsák csak a május, júniusi zöldárban hagyják el a folyót, a nász, az ikrák lerakása után igyekeznek vissza a biztonságos anyamederbe. A kikelt ivadékok a meleg, táplálékdús vizekben élik meg bölcsődés, óvodás korukat. Ahogy apad a hullámtér, úgy húzódnak vissza a mélyebb vizekbe, amelyik megmenekül a kócsagok, gémek csőrétől, azok végül a holtágakban várnak a következő áradásra, ekkor van esélyük kiúszni a Tiszára.

Ezeket a holtágakat kell most megvédeni, hogy be ne jusson a szennyezett víz, mely a folyón végzett ámokfutás után a még megmaradt, érintetlen vizekben végezné be a pusztítást. Innen fog benépesülni a folyó, az itteni plankton, iszaplakó férgek, rovarlárvák, rákok, békák és halak az aranytartalék, az új honfoglalásra indulni készenlétben álló telepesek. Az utolsó zászlóalj, mely győzelemre viszi a veszni látszó csatát.

Sasér, Labodár és a Sulymos, meg a bal parti Osztóra, lentebb Mártély és Körtvélyes, mind megmenekült az elöntéstől. Gép és lapát segítségével, két nap és ugyanannyi éjszakája volt a vízügyesek a fokok, csatornák elzárására. Egy minutára ránk tekintett a fennebbvaló is, azzal, hogy nem egy-két arasszal magasabban jött a szennyezés, mely kivédhetetlenül ellepte volna a hullámteret. Megúsztuk a baj nélkül, a mérgezést kísérő tiszta vizű árhullám már nem okozott kárt a holtágakban.

Csöndesebb otthoni percekben - amikor sikerült elkerülni a televíziókban és az újságokban is levonuló szennyhullámverést - felütöm a Pallas lexikont, ugyan mit ír Nagybányáról. Nem szöveghűen: Bányászata ősidők óta nevezetes, van itt két magyar királyi arany, ezüst és ólombánya, számos társulati és magánbánya, továbbá „elektrolitikus rézkiejtő mű". Frissebb, az alig húszéves Tisza-monográfia a következőt írja a Szamosról, 1965-ös adatokra támaszkodva: „... a nagybányai iparvidék szinte teljes hosszán kloákává tette a Lápost. Szennyezettségének hatása még a Szamos magyarországi szakaszán is érvényesül". így nekibuzdulva várom február tizedikét, a cianidos víz megjöttét.

Szabályos megszállás, azonnali tömegpusztítással, ahol nincs esélye a kollaboránsoknak, itt senki sem menekülhet! így vonul a gyilkos hadoszlop. Negyven órán keresztül jön az ár, ahol az elővéd már mérgező, majd két hullámban nyomul a fősereg, hússzoros dózisban a határérték fölött, és végül az utóvéd, még halálos töménységben, mintegy megadva a kegyelemlövést a még élőknek.

Jó kollégámmal, Zoltánnal a volt mártélyi hajóállomástól indulunk a szennyhullámot fogadni. Ebben a háborúban mi is katonák vagyunk, egy százados és öt közlegény, a legmagasabb rangú természetvédők Csongrád megyében a Tiszán. Okkal kérdezi a kedves Olvasó: Hát a tábornokok hol vannak? A díszszemlén biztosan ott lesznek, válaszolom, hiszen a csatákat a bakák veszítik el, és a vezérkar nyeri meg. A mi dolgunk mára a veszteséglista összeállítása. Csodálatos idő, szélcsend, napsütés, szikrázó tavaszi

89