Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 6. szám - CIÁNSZŐKE TISZA - Katona Imre: Hableányok a Tiszában (Népi és személyes emlékek)

kanni. (E tanítást én is megfogadtam, és baj nélkül „meg is úsztam" egy jókora örvényt.) Lehet, hogy a Szent Pétör vize kifejezés mögött egy kereszténység előtti ún. fonák (rosszul sikerült) teremtésmonda lappang: az alkotásba belefáradt Teremtő egyik segítőtársának megengedte, hogy folyót hívjon létre. Az ügyetlen „segéd" azonban az egészet elrontotta, mert a folyó egyik fele lefelé, a másik pedig felfelé folydogált, s így középütt állandó volt az örvénylés. Alig lehetett rajta javítani.

A Tiszának „saját" teremtésmondája is van, mely más népek körében nem ismert. Ún. alsó szakasz jellegű folyónk valaha feltűnően kanyargós volt, ezt magyarázza a következő eredetmonda: a teremtéskor már minden folyónak volt medre, csak a Tiszáé hiányzott. A Teremtő (esetleg Szent Péter vagy egy angyal) éhes szamarát fogta az aranyeke elé, s barázdát szántottak. A csacsi azonban folyton jobbra-balra kapkodott, minden ehető kórót felfalt, közben az ekét is rángatta, ezért lett olyan kanyargós az ősi Tisza medre. (Mivel kubikosaink száznál is több kanyart vágtak át, érthető, hogy ez az eredetmonda is feledésbe merült.)

Ezek az eredetmondák magyarázni próbálták a Tiszával kapcsolatos természeti adottságokat, a különféle ijesztők és tilalmak pedig egyrészt óvták a vízenjárókat, másrészt pedig igyekeztek távol tartani a tapasztalatlan látogatókat; balesetekkel kapcsolatos élmények lappanganak mögöttük. Az sem volt jó azonban, ha aggódó anyák olyan túlzásba vitték a tiltásokat, hogy nemcsak fürödni, de még a Tisza közelébe sem engedték gyermekeiket, mert a legtöbb tragédia épp e tapasztalatlan fiúkkal történt. Én pl. már tíz éves koromban átúsztam a Tiszán, igaz, ezt apám egyik barátja ellenőrizte, és „jelentette". Úszómesterek híján mi gyerekek egymást tanítottuk, mégpedig elég módszeresen: előbb sekély vízben pancsoltunk, majd azt gyakoroltuk, hogy ki mennyi ideig tud a víz alatt maradni. Partközeiben, nyakig érő vízben következett az ún. kutyázás, amikor két kezünkkel magunk előtt csapkodtuk a vizet, és lábunkkal nagyokat rugdaltunk. Ha sikerült a vízben fennmaradni, következett a kinyújtott karokkal történő ún. ölezés (sprint) vagy tempózás (mellúszás). Ha a karok, lábak munkáját és a lélegzetvételt is sikerült összehangolni, megtanultunk háton úszni és a vízbe magasabb helyről fejest ugrani. Természetesen állandóan versenyeztünk, mi gyakorlottabbak és merészebbek beúsztunk a gőzhajók közvetlen közelébe, hogy a lapátkerekek által vert hullámokon himbálózhassunk. (A hajósok hiába is igyekeztek elzavarni bennünket.) A hajóhíd felett egymáshoz kötözve partközeiben sorakoztak az ún. lápok, vagyis tutajok; hely volt ez a bukdácsolásra, napozásra, beszélgetésre. Csak arra kellett vigyáznunk, hogy a tutaj oldala felől ugorjunk fel, mert a végénél alája sodort volna a víz bennünket. (Néhány virtuskodó életével fizetett könnyelműsködéséért.) A figyelmesebbek arra is vigyáztak, hogy ne felhevült testtel vessék be magukat a vízbe, előtte megmártóztak.

Nem minden tutaj kötött ki Csongrádnál, hanem méltóságteljes lassúsággal délebbre tartott. Nyáron a vízbe vetettük magunkat, a tutaj közelébe úsztunk, és ha gazdájuk megengedte, fel is kapaszkodtunk, ezen napozva „hajókáztunk" egy darabon, aztán kiúsztunk a partra, és visszagyalogoltunk a strandra. Azt mesélték, hogy ezek a tutajosok olcsó, apró ún. lapos almákat és egyéb terményeket is árusítottak a parti lakosoknak, de én ezt nem láttam, és a csongrádiaknak a bőségben termő szőlő és gyümölcs mellett nem is nagyon volt erre szükségük. Ősszel és tavasszal viszont a gát tetején kiáltozva bosszantottuk ezeket a tutajosokat: - Oláj, hú! Köll-e padusa (kukoricakenyér)? Némelyik tutajos fenyegetően elindult felénk, mire mi „hősiesen" elszaladtunk.

Csongrádon külön látványosságnak számított, amikor a felső kanyarban feltűnt egy gőzhajó, vagy tutaj, és erre nagy kiáltozás, csikorgás közepette szétbontották a hajóhidat. A gőzhajó még csak tudott előre füttyenteni, fékezni, és elég keskeny is volt, de a tutaj mindkét részről komoly veszélyt jelenthetett: izzadásig eveztek, kormányoztak a tutajo83