Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 6. szám - CIÁNSZŐKE TISZA - Katona Imre: Hableányok a Tiszában (Népi és személyes emlékek)
Katona Imre Hableányok a Tiszában (Népi és személyes emlékek) Szülővárosomban, Csongrádon, gyermekkoromban még meséltek a Tiszában úszkáló hableányokról (sellőkről), kiknek kibontott, hosszú hajuk és deréktól lefelé haltestük volt, de legtöbben már nem hittek létezésükben. Az ún. putrisi (külvárosi) cigányok még folklór szinten éltek, s így komolyan vették létüket. Tréfás kedvű tiszai emberek ráértükben vissza is éltek hiszékenységükkel, e városszéli negyedben nagy hangon kiabálni kezdték: - A halászok kifogtak egy hableányt a Tiszából, a gátról mindenki megláthatja!... Kisvártatva kíváncsi tömeg lepte el a gátat, mely hosszas várakozás után csalódottan oszlott szét. A „kikiáltók" addigra már sehol nem voltak. Régebben sok tiszai ember is hitt e csábos szépségű hableányokban, sőt más ember- és természetfölötti lényekben is, ám ezek többsége nem volt tetszetős külsejű, nem is csábította, hanem riogatta a halászokat, hajósokat és fürdőzőket, esetleg el is ragadott belőlük. Tápén pl. azt mesélték, hogy a víz alatti palotájában lakó Süvöltő nyugalmát a csapkodás és a kővel való dobálódzás szerfelett zavarja, és a csendháborítókat leviszi a víz alá. Dühös hangja a visító malacéhoz hasonlított, erről kapta a nevét is. A Szőrös Büfögő olyan torz alak volt, aki váratlanul kiugrott a vízből, és elkergette az útjába kerülőket, ennek is valamilyen állatokéhoz hasonló hangja volt. A Vízi Ördög nem mutatkozott, néha megkötötte a csónakokat, és szétszaggatta a hálókat. Az ún. Meredt Testű viszont váratlanul beugrott a csónakba, ott halottként elterült. Ha segítő szándékkal, gyanútlanul hozzányúltak, a csónakot elsüllyesztette, egyébként egy idő után kiugrott és eltűnt. A Szeged környékén „ismert" tetszhalott nem ugrott be a csónakba, hanem meredt testtel lebegett a víz színén, ha azonban vízbe fúltnak vélve beemelték a csónakba, azt elsüllyesztette, és a halászokat is magával ragadta. Az algyői ún. Veres Sipkás (más néven Fekete Gyerek) megelégedett annyival, hogy hirtelen beugrott a csónakba, rávigyorgott a meglepett halászokra, majd nagy nevetve vízbe vetette magát. A Tiszával kapcsolatos egyéb hiedelmek és tilalmak elég változatosak. A legtöbb vízen járó ember tiltotta pl. a kővel, kaviccsal való dobálást, mely elriasztja a halakat. Csongrádon nem is ez volt a parton tartózkodó fiúk legfőbb szórakozása, hanem a versenyszerű ún. szűrés: lapos kővel vagy kaviccsal igyekeztek elérni, hogy a víztükör felett behajított kődarab minél többet szökdécseljen, és a többiénél távolabb süllyedjen el. Az győzött, akinek kavicsa legtöbbet szökellt. E vetélkedést a komoly felnőttek is elnézték, a vízbe köpködni azonban nem volt szabad, és a vízre ereszkedő halászoknak nem volt tanácsos káromkodni. A szegediek régi, nehezen értelmezhető ún. tabu (tilalmi szabály) emlékét őrizték meg: az örvény szót lehetőleg ki sem ejtették, nehogy a valóságban is felidézzék, hanem Szent Pétör vize ún. megkerülő kifejezést használtak helyette abban a hitben, hogy e halászból lett szent eloszlatja az örvényeket. A Tisza viszonylagos sekélysége miatt valójában nem is volt annyira veszélyes az örvény, de ha valakit elkapott, megpörgetett és lefelé vitt, rá kellett hagyni, és feneket érve erejét kiadta, erős rúgással könnyedén felszínre lehetett buk82
