Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 6. szám - CIÁNSZŐKE TISZA - Körmendi Lajos: Vizek ura

Addig-addig hallgatta az embereket, hogy leküzdheteüen kíváncsiság tört rá. Szerette volna látni azokat a távolabbi városokat és az ott élőket, ezért felkerekedett, s elindult. Nagyon tetszett neki a szántóföldek mértani rendje, a falvak sok széles utcája, a fehér falú házak, az országutak keréknyomai, a ligetek facsoportjai, a nádasok, a mocsarak, az eldugott szigetek, a ménesek, a nyájak, a pusztai kutak, a kérődző villás szarvú marhák... Ment, mendegélt a folyó, s hamarosan egy kisvárosba ért. Benézett a kertekbe, házakba, a kocsmákba, a boltba, az istállókba, az ólakba, a méhesekbe, az iskolába, s hamarosan a főtérre ért.

Rögtön meglátta a templomot: áhítatos csöndben lépte át a küszöbét. Megrendültén nézte a hatalmas, kopár, fehér falakat, majd így szólt a bent ülőkhöz.- Ez amaz én szerelmes népem, a kiben én gyönyörködöm.

A gát magasítása kordéval (1930 körül)

81