Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 6. szám - Lengyel András: Genézis és kompozíció viszonya az Esti Kornélban (Kosztolányi kísérlete az én-integritás bomlásának kompenzálására)
1932: IX., X., XIV, XVII. és XVIII. fejezet, novellaformában, plusz további 3, a könyvbe föl nem vett novella (Margitka, Hazugság, Boldogság). 1933: XII. és I. fejezet, novellaformában, plusz további 5, a könyvbe nem beépített s részben már a könyv megjelenése után született novella (Az orvos gyógyítása, Sárkány, Barkochba, Kernel Kálmán eltűnése, Az utolsó fölolvasás [ezek a címek a „végleges", a Tengerszem kötet-beli változat címei, s nem föltétlenül egyeznek meg az első közléskor adott címekkel; a Barkochba például eredetileg még Ezerkilencszázharminchárom címmel jelent meg]). A szövegek ezen időbeli eloszlása kétségtelenné teszi, hogy az Esti Kornél-könyv anyagának túlnyomó többsége 1929 és 1933 eleje között született meg. Hogy a könyv kompozí- ciós terve mikorra ért meg, nem lehet pontosan eldönteni. A szövegek valamiféle összetartozásának tudata ugyan már 1927-ben létezett, de az, hogy ezt a szöveganyagot könyvvé lehet - s kell - szerkeszteni, valószínűleg csak 1932-ben merült föl. Akkor született meg ugyanis a majdani XVIII. fejezet, amely a villamoson való utazás allegorikus leírásával a kompozíció lezárásának lehetőségét adja. Ez a - megítélésem szerint - önmagában kevéssé „izgalmas", a könyv gyöngébb szövegei közé tartozó rész (amelynél sokkal érdekesebbek maradtak ki), „csak" a kompozícióban elfoglalt helye révén értékelődik föl. Kosztolányi tehát alighanem azért írta meg, hogy legyen egy zárlata a könyvhöz. Azaz, ha ez az okfejtés igaz, ekkor már mindenképpen könyvben - a szövegek valamiféle kompozíciójában - gondolkodott. Nem kizárt, azonban, hogy még ekkor - 1932. február 21. - sem állt össze teljesen a könyvkompozíció terve. A XVIII. fejezet eredeti, még egyes szám, első személyű címe (Utam) és Estinek e szövegből való hiánya (vö. Bengi 1998. 211.) egy olyan értelmezést is lehetővé tesz, amely szerint csak ezt követően, már az Utam elkészülte után alakult ki a kötetkompozíció. Ha ez igaz, márpedig nagy valószínűséggel igaz, akkor az Utam is csak utólag, a benne rejlő kompozíciós lehetőséget fölismerve illesztődött be a könyvbe. Márpedig akkor a kötetkompozíció kialakulása akár 1933 elejéig is elhúzódhatott. Ezt a föltevést erősíti, hogy csak ezt követően, legutolsóként, már a következő évre átcsúszva íródott meg az a fejezet - az első -, amely , bár legutoljára íródott, voltaképpen egységbe szervezi az Esti Kornél-szövegeket, s amely minden addigi, e témakörbe sorolható szöveg szintézisének tekinthető. Egyben, éppen e jellegéből következően, ez a rész Esti Kornél figurájának is egységesítése és „véglegesítése". Ez a könyvet nyitó I. fejezet - még novellaformában - a Pesti Hírlap 1933. április 9-i számában jelent meg, Esti Kornél leleplezése címmel. A két szöveg nem azonos, a hírlapi közlés rövidebb, számos részletében szegényebb, mint a könyvbéli verzió. Sajnos, jelenleg nem lehet eldönteni, hogy a hírlapi szöveg kidolgozásra váró vázlata-e a könyvbelinek, avagy ellenkezőleg, a már kész szöveg előzetes közléshez igazított, rövidített változata. Annyi bizonyos, az I. fejezet megírása mindenképpen nagyon az utolsó pillanatra maradt. Igaz, tudjuk, Kosztolányi újságba dolgozó, gyors megjelenéshez szokott szerző volt, elkészült írásait nemigen pihentette asztalfiókban; ha valamivel elkészült, mindjárt közölte is. Valószínű tehát, hogy ez a szöveg is legkorábban március végén, vagy április első napjaiban született meg. Éppen ezért roppant föltűnő, hogy a keletkezés időpontja alig egy hónappal előzi csak meg a könyv nyomdai előállítását, május 6-át. Ha valami, akkor ez a kronológiai összefüggés kétségtelenné teszi, hogy az Esti Kornél nem egy előre megkoncipiált, tudatos írói terv eredményeként született meg, hanem inkább egy, önmagát menet közben is folyamatosan alakító, az időben előbb keletkező szövegek logikáját valamiképpen „folytató" szövegszerveződés példája - amelyben a komponálás igénye jórészt csak mint utólagos szelekció érvényesült. Az egységbeszervezés funkcióját csupán egyetlen fejezet, a legutolsóként írott hordozza - alighanem ebből adódik, hogy (mint többen is észrevették) az első fejezet Estije és a további fejezetek Estije nem teljesen azonos figura. Vagyis az 55
