Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 5. szám - Varga Imre: Védettek, védtelenek (Beszélgetés Baráth Tibor szociális munkással)
szomszédtól kaptam, mielőtt bevonultam volna a kórházba, mert kölcsönadtam neki a betonkeverőt. Az ott maradt a szekrény tetején. Szilveszter éjszakáján kiraktam a dohányzó- asztalra, aztán néztük egymást. Most már nem emlékszem minden pillanatra, de több órás jelenet volt ez, és kiöntöttem végül a vodkát, az üveget meg jó messzire átdobtam a szomszédba. Az egy elhanyagolt rész, és oda átvágtam az üres üveget. Még egy próbálkozásom volt, hogy táncos-zenés helyre elmenjek, a következő szilveszterkor. Akkor egy üveg, vagyis egy pohár Martinit tettek elém, az új évre köszöntöttem vele, és belenyaltam. Azóta nem nagyon fogdosom a poharakat. De jó darabig visszajárogattam a régi kocsmába.- Mit csináltál ott?- Beszélgettem. Mert egész egyszerűen nem volt helyette más.- Ital?- Nem. Amikor nagyon kívántam, akkor nyugtatóztam. Ez még a legelső időben volt. Egy-két hónapig talán.- Dohányoztál is?- Persze. Erős dohányos voltam. Úgy kilencvenháromig. Kicsit elvesztettem a fonalat. Ja igen, visszajárogattam a törzskocsmámba, mert nem volt helyette más, és közben azért folyt az egyéni terápia. Lipóton ismerkedtem meg egy főorvosnővel, meg egy terapeutanővel. Mikor ők eljöttek onnan, én is utánuk mentem. Tényleg kicsi a világ. Itt a TÁMASZ (vagyis a Területi Általános Megelőző Addiktológiai Szolgálat) mellett, a tizedik kerületben működtek ők, akkor még ide jártam legalább egy évet. Összesen talán három évet jártam egyéni terápiára. A terapeutanővel sikerült nagyon jól együtt dolgozni. Amikor már nem tudtunk egymásnak mit adni, vagy ő nem tudott már újat adni, már körbe jártunk, akkor abbahagytam. Utána következett az ezotériás időszak, ami baromi fontos volt számomra és a mai napig meghatározó, nem tudok tőle eltekinteni.- Beszéltél az intuitív felismeréseidről, a rejtett tudományok iránti vonzalmukról. Az ezoteria meg a szakmai ismeretek egyensúlyban vannak benned? Megfér egy bőrben a tudomány meg a misztika?- Amikor jól mennek a dolgaim, bekerülök egy teljesítménykényszeres spirálba. Egyre többet, egyre jobban, egyre igényesebben, ami alatt összeroppanhat az ember. Századunk értékei közé tartozik, hogy teljesíts, legyél minél produktívabb! Bennem pedig megvan a teljesítménykényszer. Az ezotéria hozta az alázatot. Az alázatot, meg másfajta értékrendet. Ebből persze lehet konfliktus is, nyilván sokan belezizzentek már ebbe a kettős értékrendbe. A keleti szemlélet arra nevel, hogy engedjük el az anyagi világot, a nyugati viszont a fogyasztásra meg az anyagiak hívására épül. Szeretném hinni, hogy valamiféle arányos harmónia kialakult bennem, és ez egyértelműen az ezotériának köszönhető. Nem váltam a fogyasztás a rabjává, az egész biztos. Ugyanakkor nem lettem remete sem. E két veszély között, különösebb, súlyosabb konfliktusok nélkül navigálok. Egy görögországi út terve azért megdobogtatja a szívem, annak azért alá tudok rendelni dolgokat, de azért nem hiszem, hogy attól boldogabb lennék, ha egy márkás testápolót használnék.- Jártál már Görögországban?- Jártam. Most megint szeretnék elmenni, annak ellenére, hogy építkezem, ezért is mondtam ezt a példát, hát bizony kell kalapálni, hogy összejöjjön a dolog. Sőt lehet, hogy egy kis adósságot is fogok vállalni az ügy érdekében. Az alázat része pedig az, hogy - s ez megintcsak számomra nagyon meghatározó és nagyon fontos -, és ez a piásoknak egy elég sajátságos működése, hogy kontroll alatt tartsam a világot. Ez minden szenvedélybetegség velejárója. Megengedem magamnak az ivást vagy megtiltom az ivást. Ez a kontroll fontos dolog. De az elengedéshez meg kell tanulni azt, hogy nem minden múlik rajtam. Vannak erők, amikkel jó, ha megtanulunk együttműködni. Van, amikor egyszerűen csak befogadónak és elfogadónak kell lennünk, nem pedig hiperaktívnak. 75
