Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 5. szám - Varga Imre: Védettek, védtelenek (Beszélgetés Baráth Tibor szociális munkással)
Akkor két éve kaptuk meg, szóval egész frissen. Még minden vadonatúj. Bútor, világítótestek, mosogatógép, amit akarsz.- De kaptál valamit az osztozkodásnál.- Volt Szigethalmon egy hétvégi házunk. Vécé az udvaron, gravitációs víz az udvaron. Olajkályha. Huszonnégy négyzetméter. A telepi lakásunk négy emeletes tömbben volt, hatvannégy négyzetméteres. A válásnak háromszor is nekifutottunk, mire sikerült elválni. Mindig ő kezdeményezte és mindig ő visszakozott. Mert egész egyszerűen félt. Aztán együtt nyaraltunk, és akkor egyértelműen kiderült, hogy semmi közünk egymáshoz. Ezután el is váltunk. A válás környékén épp nem ittam. Úgy három hónapig tartott, ugye, akkor észnél kell lenni. Tehát március 14-én elváltam, és Tibor nap van április 14-én, akkor vissza is estem. Azután a nagy mélyrepülés. Vettem föl személyi kölcsönt, azt megittam, volt egy autóm, annak jelentős részét elittam, közben nekiálltam bővíteni a szigethalmi házat, ami rendes téglaépület volt. Laktunk mi ott a feleségemmel három vagy négy évet, már a gyerekkel. Ebben az időszakban eljutottam napi egy liter vodkáig. Hónapokon keresztül tartott az ivás. Majd jöttek a tünetek. Szédülés. Szürkületben nem láttam. Abbahagyva az ivást, elmentem kivizsgálásra, akkor minden rossz volt, amit vizsgáltak, a vizeletem, a májam megnagyobbodott, rossz volt a gamma gétém, a vérnyomásom magas, a pulzusom, a szívritmusom szabálytalan. Szóval, amihez nyúltak, az minden szar volt. Szerencsémre később minden regenerálódott, minden beállt.- Bűntudatos ivó voltál? Rossz volt másnap ébredni?- Szintivó voltam. Azon nem morfondíroztam, hogy most lelkiismeretfurdalásom legyen vagy sem, arra törekedtem, hogy meglegyen a szint. A napi egy liter vodkát kötszerre bírtam elfogyasztani, meló előtt meg meló után, s így nem is nagyon látták, hogy ittam. Világéletemben ittam a töményét sörrel, mielőtt így fölszaladt volna, akkor is több deci töményét lehajtottam, de ez volt a csúcs. Végül annyira elgyengültem, hogy bementem ugyan éjszaka dolgozni, de nem bírtam kivánszorogni a pihenőből, csak feküdtem a pádon, a kiütött javító főolvasztár, akkor benéz hozzám a haver: Baszd meg, csinálj már magaddal valamit, én nem fogok helyetted dolgozni! Ezután elmentem a körzeti orvoshoz. Mikor beléptem, mindjárt azt kérdezte tőlem: „Mondja, mennyit iszik?" Gondoltam, itt már baj van. Voltam harminchárom éves. A tököli ideggondozóban találkoztam egy főorvosnővel, aki életében nem tudom, hányszor mondhatta el a következőt, de rám nagyon hatott: „Baráth úr, úgy látom, maga még menthető. Megpróbálok helyet szerezni a Lipó- ton, a pszichiátrián." Telefonált is, Takács Gáspár főorvos osztályára próbált bejátszani, de ott csak egy hónap múlva volt üresedés. Akkor a főorvosnő: „Jó, rendben van. Akkor ezt itthon csináljuk addig." Fölírt több doboz Andaxint. Napi egy dobozzal kellett beszedni a nyugtatóból. Háromszor hat szem Andaxinnal kezelgettem magam naponta, hogy ne deli- ráljak. Emlékszem rá, hogy Tökölről hazafelé menet még maradt egy kis pénzem, és azt mind beváltottam vodkára. Sikerült is jól kiütnöm magam, az volt az utolsó. Emlékszem, melyik kocsmában történt, ezzel kész, vége. Az egészet egy hónapig egyedül csináltam végig. Otthon voltam Szigethalmon. Hol a hideg veríték, hol a forróság öntött el, nem bírtam enni, hasmenés, alvászavar, szóval az összes elvonási tünet. Szedtem az Andaxint. Mikorra bekerültem a Lipire, már túlestem az első hónapon, egészen rendbe jöttem. Ott még lehúztam hat hetet, mint bentfekvő.- Gyógyszeresen kezeltek?- Enyhe gyógyszeres kúra volt. Meg csoportos terápia, meg egyéni beszélgetés és minden, ami ilyenkor szokás. Ez azért volt jó osztály, mert itt próbáltak valamit kezdeni az embernek a leikével is. Tehát nemcsak gyógyszeres terápia volt. Aztán még két hetet bejáróskodtam. Majd szilveszterkor a nagy dráma. Amikor kiengedtek a kórházból, elmentem anyámékhoz, de azt nem tudtam elképzelni, hogy a szilvesztert is velük töltsem. Kiutaztam tehát Szigethalomra. Volt otthon egy üveg vodkám még. Maradt régről. A 74
