Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 5. szám - Bálint Tibor: Hímes kakukktojás (elbeszélés)
Indulatában nem tudott megállni.- Már a cigánysoron is engem röhögnek miattad, te sátán... te vámpír, aki a véremet szívtad eddig! Úgy zúdultak Bajnokra a szavak, hogy színészkedve a feje fölé kapta a kezeit, de utána fölnevetett, ezzel is meg akarta állítani az asszony dührohamát.- Van még valami? - kérdezte kissé meghunyászkodva. - Akkor ki vele!... Itt az ideje a gyónásnak, aranyszarvú kis ördögöm!... Széttárt karral indult felé, de Noémi hirtelen eléje tolta a vasalódeszkát:- Menj innen, iszonyodom tőled! - sikoltotta. - Nem is tudom, hogyan hordozhat a föld a hátán egy ilyen alávaló embert! Ez már sok volt Bajnoknak, aki büszke volt férfiúi sikereire, aki sokszor éjszakázott a vámnál a TIR kocsi fülkéjében, és szinte minden úton fölcsípett egy-egy fiatalabb nőt, hogy aztán elszórakozzék vele a jól ismert pihenőkön.- Elég, elég! - intett ingerülten, megtorpanva a konyha közepén. - Itt meg kell állni, anyám, hogy bemutasd az útleveledet! ... És tudod, mi van abba az útlevélbe írva?... Hogy én szerettem volna gyereket csinálni neked, de hiába tetted szét ezerszer is a lábad, mert nem jött ki belőle semmi... így volt vagy nem?... Noémi megremegett a vasaló fölött a gőzben, érezte, hogy mindjárt kirobban belőle a sírás, de még tartotta magát:- Tapintatos vagy, mondhatom!... Nem is vártam többet tőled!... De nem az fáj, hogy más az anyja a gyereknek, hanem a piszkos mód, amellyel az orromnál fogva vezettél, és hogy az első utad most is a kurvádhoz vezet, aki felékszereztél, míg nekem a tejpénz is gondom, nemhogy egy-egy kiló narancsot tudnék venni ennek az árvának!... Kitépte a falból a villanyvasaló zsinórját, a fürdőszobába rohant és bezárkózott; a férfi utána ment, és dörömbölni kezdett az ajtón:- Megbolondultál, Noémi?!... Ne csináld a cirkuszt, hallgass meg engem is!... Az asszony nem válaszolt, majd sírásba fulladó hangon megszólalt:- Hét esztendőn át hallgattam a hazugságaidat, most már elég volt!... Visszaadom nektek a kölyköt, és anyámhoz költözöm!... De nem tudott dönteni, s tehetetlenségében éjjel-nappal a bosszúállás késeit fe- negette, köszörülte. Előbb arra gondolt, kinagyíttatja Elvira fényképét és László párnájára teszi, hogy amikor lefeküdni készül, ott találja a szeretőjét; lassan azonban ezt is kevésnek találta az ő szenvedéséhez képest, s tovább vívódott, emésztette magát; már az is megfordult a fejében, hogy öngyilkos lesz, de akkor belé- döbbent, hogy a gyerek gazdátlanul, gondozó nélkül marad, s bármi történhetik vele... Egy este a spájzban keresgélve literesüvegre talált, amelyben középig barna folyadék volt. Kidugta, beleszagolt és megérezte a rum illatát; emlékezett rá, hogy a vízszerelőtől maradt, aki a csapot javította a konyhában, és most hirtelen kedvet érzett hozzá, hogy igyék belőle, amíg kábult lesz, és többé nem gondol semmire. Kivitte az italt a konyhába, leült az asztalhoz és töltött magának egy decinyit; aztán ismét és újra, s mikor már csak egy ujjnyi maradt az üveg alján, keserűen át- mosolygott a helyzetén, de a kényszerítő leszámolás gondolata tovább fűtötte, és 12
