Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 5. szám - Bálint Tibor: Hímes kakukktojás (elbeszélés)
újabb és újabb módokat eszelt ki a véghezvitelére. Végül sietve felöltöztette a gyereket, telefonon taxit rendelt, és megadta a címet: Klarinét utca 8. Feleúton a gyerek egy kis gyanúval és szorongással pillantott fel a nevelőanyjára:- Hova megyünk, Kenderkóc, hova megyünk?... Noémi most elérzékenyült, mint a rumosüveg mellett, a szeme könnyes lett, beharapta az ajkát, utána azt mondta:- Megyünk látogatóba egy nagyon szép nénihez, aki hozzád hasonlít, drága... A választól Marci csak még nyugtalanabb lett:- Nem akarom, hogy hozzám hasonlítson... Te hasonlítasz hozzám, és te vagy a legszebb... Noémi magához húzta, erősen átkarolta, és már-már kitört belőle a sírás, de tudta, hogy amit elhatározott, bármilyen áron végre kell hajtania. Még akkor is, ha föl kell áldoznia a kisfiút! Mikor kiszálltak a kocsiból, a közeli pincelakásban olyan zenebona, olyan tivornya volt, hogy zengett bele az egész utca, és a ritkás függönyön át látni lehetett a füstben, párában imbolygó, besikerált alakokat. Elvira bugyiban, fekete melltartóban táncolt, és izgalmában Noémi egyre erősebben szorította a gyermek kezét, aztán behúzta a kapu alá, s onnan néhány lépcsőn le a pincelakás elé. Egy pillanatig megtorpant, majd erélyesen hátracsapta az ajtót, és végső elszánással belökte a mulatozók közé a gyereket. Marci rémülten tekintett szét a vad, idegen világban, s mikor rádöbbent, hogy nincs mellette az anyja, fölsírt, kétségbeesett, vad sírással. Elvira a kapatos nők vidám és jóindulatú kíváncsiságával sietett hozzá, és az ajkát csücsörítve kérdezte:- Hát te hogy kerülsz ide, te kis malac?... Nincs mamád, nincs papád, vagy talán van és most reám akarnak sózni?... Hé, gyerekek! - fordult a társasághoz. - Töltsétek ennek a töpörtyűnek is egy kis pohárral, hadd mulasson velünk, egyem a szívét!... Az egyik részeg, aki arcra, öltözetre úgy nézett ki, mint aki éjszaka a híd alatt hált, odatántorgott a kicsihez, és erőszakkal a szájába akarta tölteni a pálinkát. Ekkor azonban már ott volt Noémi, ölébe kapta a gyereket és nekitámadt a szajhának:- Majd mulat a temetéseden, te pálinkában ázott ringyrongy, te büdös csatakanca!... Azt hiszed, hagynám, hogy a koszos nyakadba akaszd ezt a drága ékszert?!... Soha, megértetted: soha!... Inkább megöllek téged is meg a latrodat is!... És azzal menekülni kezdett a belécsimpaszkodó gyermekkel, mint vadászok elől az orángután... 13
