Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 4. szám - Alföldy Jenő: Már megint (még mindig) vízügyek (Sárándi József: Korvégkezdeteim)

Már megint (még mindig) vízügyek (Sárándi József: Korvégkezdeteim) Sárándi József nem bánja, hogy Korvcg- kezdetcim címmel megjelent írásai - melyeket könyve egyik fejezetében kisprózáknak nevez - nem állnak össze regénnyé. Gondolom, azért nem bánja, mert valamiképpen mégis összeáll­nak: összetartja őket a személyesség, az önélet­rajzi jelleg, és az, ami csak nyomokban van jelen a könyvben: hogy a versírás hátteréül szolgáló gondolati és életanyagot használta föl sokféle műfajjal kokettáló írásaiban. Az egyik publicisz­tika az állampolgárt alattvalóvá alázó közéleti stílus ellen. A másik újságtárca a kerítésen kívül nevelgetett gyümölcsfák védelmében. A harma­dik kiállításmegnyitó annak a Bállá András fotó­művésznek a képeihez, aki terepszínű deszan- tosruhában fényképezte le a könyv hátsó borító­ján látható szerzőt, dzsungelharcnak stilizálva így az író közéleti küzdelmeit. A negyedik nek­rológból kifejlesztett pályakép Farkas János „néptanító tanár úrról" - a szokatlan elnevezés a szerző demokratikus pedagógusszemléletére vall. Az ötödik levelezés és - rendhagyó módon - eredményes küzdelem a vízügyi hivatallal. Az ötödik pályatársi ajánlás egy vele rokon lelkű in­duló költő verseihez. A hatodik beszámoló Huszárik Zoltán és Dobai Péter leányvári látoga­tásáról. A hetedik élményrögzítés egy villámláto­gatásról a szexpiacon. A nyolcadik helyzetjelen­tés a tarthatatlan pestkörnyéki tömegközleke­désről. A kilencedik megemlékezés Csengery Dénesről, aki példásan emberséges hangú jel­lemzést írt a szerzőnek egy főiskolai leányhallga- tóról, akinek Sárándi udvarolni kívánt. (Vajon mi lett vele?) A tizedik mértéktartóan megírt napló­jegyzet egy olyasféle élethelyzetről, amelyet Arthur Miller Gyújtópont című kisregényének lincskörülményeihez hasonlítanék. (Mértéktartó, mert nem tart számot a mártíromságra és nem tart kezében fegyverként baseball-ütőt vagy teniszrakettet.) A tizenegyedikben arról tudósít, hogy mit jelentenek neki a könyvek, a jó ifjúsági regények (például Verne) meg a magyar és a vi­lágirodalom klasszikusai. A tizenkettedikben föl­idézi a kirobbanóan tehetséges Páskándi Géza és a számomra is boldog emlékezetű Száraz György, Nagy László alakját. A tizenharmadik­ban folyóiratszerkesztői múltjából villant föl má­sok által és több szempontból is megemlegetett képeket. És így tovább. Nem baj, hogy nem regény ez, inkább előké­szület lehetne egy jó életregényhez, amely így, vázlatos alakban is érdekesebb, mint egy csomó regénynek föltüntetett identitáskeresés, amely nem vezet sehova. Pedig az, amit fontoska módon ilyen pszicho- logizáló szóval illettem, nem idegen Sáránditól. Ö is önmagát keresi minden lapon, ő is elég so­kat „lelkizik", és hol alul-, hol pedig túlértékeli magát. Ehhez képest meglepően sok valódi érté­ket mutat föl, miközben árva mivoltában erede­tét nyomozza, kiegészítő felét keresi a nőkben, szövetségeseket kutat és talál, majd veszít el a te­tőfedő szakmában, az irodalmi és művészeti életben, különböző okokból nehezen közölhető írásait publikálni szeretné, és kitartóan, de az önsorsrontás hendikepjével nehezítve útját, ker­geti a hírnevet, a dicsőséget. Mert mindez együtt van írásaiban: a deviancia tüneteit derűs önmeg­bocsátással, de szépítgetés nélkül vállalva áll előttünk mint magányos közéleti ember, félig Csengey Dénes, félig Ladányi Mihály utódaként, de - szívből remélem - szerencsésebb kimenetel­lel. Ezekkel a nevekkel nem akarván őt beszoríta­ni valamilyen skatulyába, egy harmadik elődjét is szeretném fölemlegetni. A harmadik előd nem más, mint Illyés Gyula, akinek egykori népszerű­sége - főként irodalmi berkekben - mostanában mintha alábbhagyott volna. Különösen azé az Illyés Gyuláé, akinek egy mondását mostanában többször emlegetik gúnyosan, mint példakép­nek járó tisztelettel. A mondás - mely több válto­zatban is leíródott Illyés tollával, illetve elhang­zott az elektronikus sajtóban - lényegében úgy hangzik, hogy nálunk, Magyarországon a víz­ügyi dolgokért is a költők felelnek. Poéngyártó 95

Next

/
Thumbnails
Contents