Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 4. szám - Nagy Gáspár: Amikor a gall kakas négyszer kukorékolta el magát (Volt egyszer egy foci VB, anno 1998)
okolható. A nagy sztárok talán nem is hitték el, hogy ez a dán csapat egy sajtos szendvics elmajszolásán kívül képes lehet ellenük valamire. És lám, négy gólt lőttek könnyedén, elegánsan. S szinte sajnálatból engedélyeztek egyet Okocháéknak is. Könnyebben hozták össze a négy találatot, mint a brazilok a chileiek ellen. Igaz, az is szinte edzőmeccs lett, hiába énekelte oly vad elszánással a himnuszt Zamorano. De jött a zongoracipelésre felfogadott kis brazil, Sampaio, s a vérbeli csatárokat zrikálta okos góljaival. Bár Ronaldo is kétszer betalált (igaz, az egyik gól itt is 11-esből esett) és kapufát is lőtt, de még mindig nem az igazi... Mint ahogy a csapat sem... Majd eztán lesznek, zengik a hívek. És igazuk is lehet. Ha Laudrupékat is ily könnyen verik, akkor már a dobogón állnak. De mondom: a dánok igen magasra tették a mércét. Ettől még simán kaphatnak ők is egy négyest. A Zidane-t nélkülöző, ötlettelen franciák szó szerint a hazai pálya előnyét élvezve paszíroztak be a hosszabbításban egyetlen hátvéd-gólt a remekül védő Chilavertnek. Persze az olaszok is egy árva, ám újból csak a szorgalmas és erőteljes Vieri találatával léptek túl a most nagyon egysíkúan játszó norvégeken. (Akik ugyan vigaszként hazavihetik a brazilok skalpját!) De mit visznek haza a roppant hősiesen és látványosan focizó mexikóiak? Ha a szőke, hosszú hajú Luis Hernández az igazi nagy helyzetét is belövi? Akkor alighanem a németek hármat rúgnak, fejelnek... mondatja velem halkan az a tárgyilagos pózban tetszelgő drukker, aki persze nem én volnék... de Bierhoff fejét ismételten csodáltam, meg azt az akaratot, amelyről már közhely szólni. Valami rendkívüli csoda nélkül alighanem a horvátok is a mexicóiak sorsára jutnak... Most a legjobb vagy legöldöklőbb meccsnek a francia-olasz, s tán méginkább az argentin-holland látszik. A brazilokat és németeket már a négy között látjuk. De ez csak sokak által tippelt papírforma. Mondom, a dánok a nigériaiak ellen bemutató előadás után már nem lehetnek remegő lábú nyulak. Tény, hogy a puskát a brazilok cipelik, s most, ötödször is bele akarnak lőni a céltábla közepébe. De ez a szép telitalálat a németeknek és az olaszoknak is negyedszer sikerülhetne, az argentinoknak meg éppen harmadszor. A hollandok két balszerencsés ezüstérem után talán most gondolják legkomolyabban... A franciák meg nagyon otthon vannak St.Denisben, s ez egyszer világelsők is lehetnek... 4. Ki a jobb? (mondja skandálva a fiam) A nyolc legjobbat négyre apasztó viadalok előtt bölcs ember már fölhagy a jósol- gatással, igazából csak a jó végjátékért szurkol, illetve a papírforma szerinti gyöngébbnek. Meg tán még azért, hogy ne 11-esekkel döntsék el: ki n jobb. Magyarok, hallom a népstadionnyi szavalókórus egyöntetű moraját még a hetvenes évek végéről vagy akár későbbről, amikor válogatott meccsen még a felső karéj is megtelt mámoros szurkolókkal. Tudnánk-e úgy drukkolni a magyar csapatnak, ha mondjuk megint a brazilokkal találkozhatnánk? De itt most a négy közé jutásért játszanánk, s azt az 1966-os 83
