Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1. szám - Zelei Miklós: A kötéltáncos (elbeszélés)
Zehn Miklós A kötéltáncos A két szarka biztos azért fészkelt ide, az ablakom előtti fára, hogy hallgassa a cédéimet, nézze a tévém. Én meg őket nézem, és hallgatom a csörgésüket, hisz semmi dolgom. Dudorászhatom, hogy I'm a Chickaleary bloke, with my one, two, three, meg azt is, hogy odavagyok magáért, a fekete hajáért... Van időm, itt húsz dekánként kell megdögleni. Mert excentrikus vagyok! Persze hogy az vagyok, ez a foglalkozásom. Ellenem azonban vád, ami a szakmában alapkövetelmény. Egy este együtt dolgoztunk barátommal, az élő szökőkúttal. O elterült a földön, és azonnal spriccelni kezdett. A köldökéből vagy tíz méter magas sugár lőtt ki, s az ujjaiból, a lábujjaiból szökő víz legyezőszerűen fogta körül a vastag, középponti sugarat. Ekkor ömleni kezdett szeméből a könny, két hőforrásból a nehéz sókkal teli, forró patak. A közönség ilyenkor tutira őrjöngeni kezd. A könnypatakok látványa mámoros örömöket tud kiváltani. A lelátók fölött kifeszített, lentről láthatatlan, cérnavékony kötélről lenéztem az alattam szikrázó víz kibomló, miriád cseppre széthulló szirmaira, a szenvedélyes sajnálkozás mohó kielégülésére vágyakozó ezernyi szempárra, és elhatároztam, hogy kész, átnormázom a mozgást. Befejezem a triviális küszködést a kötélen, és bemutatom a számomat. Amint ráléptem a kötélre, ott a szédítő magasságban azonnal le is fordultam, de nem zuhantam le róla, amire ilyenkor nagy levegőt véve mindenki ráizgul, hanem fejjel lefelé indultam el rajta, az egészre még azzal is rálapátolva, hogy a súlyos és hosszú egyensúlyozó rudat lefelé lógattam. A tomboló taps helyett néma csönd fogadta a bravúrt. Sikerült! A szavuk is elakadt. Még a kötél közepéig sem értem, az élő szökőkút máris elapadt. Barátom egyedülálló számát, az Örömkönnyet vette elő. A szivárvány színeit csillogtató, hatalmas könnycseppként sétált körbe-körbe. Amikor lejöttem, megigazgatta még nedves szakállát, s miközben hajlongott és pukedlizett, és végre felszabadultan felzúgott a taps, odasúgta, javasolni fogja a kongresszus összehívását. Nagy lendülettel folytattam a szám tökéletesítését, azt terveztem ugyanis, hogy az egyensúlyozó rudat végképp elfelejtem, s egy kubikostalicskát tolok fejjel lefelé magam előtt a kötélen. A zenekart új aláfestő betanulására kértem, a szabónál új dresszt rendeltem. Olyat, ami szinte beleolvad majd az égbolt színébe! 24
