Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 4. szám - Kapuściński, Ryszard: Ében (IV. rész – fordította Szenyán Erzsébet)
lön intézménynek számított. Mindenről tudott, informátorainak hálózata Mozambiktól Szudánig, Kongótól Madagaszkárig terjedt. O maga ritkán ment ki a villából. Vagy a szakácsait felügyelte - Afrikában neki volt a legjobb konyhája -, vagy a hallban ült a kandalló előtt, és krimiket olvasott. A szájában mindig szivar lógott. Soha nem vette ki, esetleg arra a rövid időre, amíg bekapott egy falat sült homárt, vagy megkóstolt egy kanálka pisztácia sörbetet. Néha megszólalt a telefon. Naggar fölemelte a kagylót, fölírt valamit egy cetlire, és ment a ház végébe, ahol a távírók előtt a munkatársai ültek (az Afrikában föllelhető legcsinosabb fiatal hinduk voltak ezek). Diktálta nekik a táviratszöveget folyékonyan, egy szuszra, javítás nélkül. Aztán már ment is vissza vagy a konyhába - az ételeket kavar- gatni, vagy a kandalló elé - krimiket olvasni. Most is épp így találtam rá: ült a fotelben szivarral a szájában, és krimit olvasott.- Feliks! - kiáltottam már a küszöbről - valami történik, mert Kenyatta pont most jött vissza Nairobiba! És elmeséltem neki, hogyan találkoztam Ugandába tartva a kormányzati konvojjal. Naggar a telefonhoz szaladt, és elkezdett a világ négy tája felé telefonálni. Én meg bekapcsoltam a rádióját. Egy fenomenális világvevő volt, egy Zenith, amilyenre évek óta vágytam. Többszáz adót fogott, még a hajók rádiójeleit is. Eleinte csupa istentisztelet, vasárnapi prédikálás, orgonamuzsika jött be. Reklámok, érthetetlen nyelvű adások, müezzin kiáltások. De hirtelen, a sistergés, recsegés mögül alig hallható hang ütötte meg fülemet: ... Zanzibár szultánjának zsarnoksága egyszer s mindenkorra végétért ... a vérszívó kormány, amely ... a forradalom főparancsnoksága nevében... marsall... Újabb sistergések, recsegések, elhaló, szaggatott szöveg és az itteni felkapott Mount Kenya együttes ritmusai. Ez volt minden, de a legfontosabbat megtudtuk - fordulat történt Zanzibáron! Az éjszaka kellett történnie. Most már világos volt, miért sietett Kenyatta Nairobiba. A lázadás átterjedhetett volna Kenyára és egész Kelet-Afrikára. Egy második Algéria vagy Kongó alakulhatott volna ki. Számunkra - Feliks számára és az én számomra - azonban ebben a pillanatban egy dolog volt a döntő: hogyan jussunk el Zanzibárra? Először az East African Airwayst hívtuk föl. Azt mondták, hogy legközelebb hétfőn indul repülőgép Zanzibárra. Lefoglaltunk két helyet. Egy óra múlva azonban fölhívtak minket, hogy a zanzibári repülőtér le van zárva, a járatok egyelőre szünetelnek. Mit tegyünk, hogyan jussunk el Zanzibárra? Van egy gép, amely este indul Dar es-Salaamba. Onnan a sziget már nincs messze - negyven kilométer az óceánon. Nincs más választásunk, elrepülünk Darba és onnan valahogy eljutunk a szigetre. Közben Feliks házában összegyűlt az összes többi, Nairobiban állomásozó tudósító. Negyvenen voltunk. Amerikaiak, angolok, németek, oroszok, olaszok. Mind úgy döntöttek, hogy ugyanazzal a géppel fognak repülni. Dar es-Salaamban a Fíotel Imperialt szálltuk meg. Az öreg szálloda hatalmas verandájáról az öbölre lehetett látni. Az öbölben a zanzibári szultán fehér jachtja ringatózott. Az ifjú szultán - Seyyid Jamshid bin abdulla bin Khalifa bin Harub bin Thwain bin Said - ezen a jachton menekült el hátrahagyva palotáját, kincstárát és piros Rolls-Royce-át. A jacht legénységének tagjai meséltek a szigeten zajló 60
