Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1. szám - Tóth Erzsébet: Hazafelé a német éjszakában (vers)
Véletlenül ide senki be nem téved. Órákig sétálhatsz anélkül, hogy szólna hozzád valaki. Önmagáért fut mindenki. Az amerikai pavilonban többen szóltak hozzád. Where are you from? Kedves kérdés ez, kedvem lenne azt válaszolni, hogy éhes vagyok és egy éhes országból jöttem, ellenben jókedvem van, és kegyes kedvemben megmondom honnan vagyok és hogy szeretem Sylvia Plathot. És szemérmetlenül azt is mondom, hogy verseket írok. Van-e nálam egy könyvem? Nincs. Ilyen vagyok, faber and faber. Később a parkban magyar népdalokat hallgatok, nézem a népi táncot, ilyet otthon már régen tettem. Jó lesz a sötétben utazni, itt hagyni ezt az egészet. De előbb még Oravecz Imréért átloholunk fél Frankfurton, s közben azon gondolkodom, hogy a Kalapácsos Emberre felmászott-e már valaki valaha, csak úgy szórakozásból, hogy ne legyen olyan félelmetes? Hazafelé a német éjszakában egy magyar író elhányja magát és nem csupán képletesen. Fésülködési és takarítási pihenőt tartunk, bár, hogy a hányást ki takarította el, az nem derült ki, a vétkes nem lehetett, mert ő alig állt a lábán, vigasztalni próbáltuk, hogy ne legyen neki olyan rossz, azután inkább nem vettünk tudomást róla, bőszen cigarettáztunk, mert a buszban nem lehetett. Ja, a buszvezető a pisilést nevezte fésülködésnek. Szerintem, aki repülővel utazott, annak nem volt ilyen kalandos útja. Ott ugyanis hányási zacskók vannak. A busz ablaka nagyon hideg, pihen egy kicsit remegő homlokom. Az ébredő Bécs Iiajnalszürkéje átmelegít, mindjárt otthon vagyok, és a Rajnát nem is láttam, és nagyon úgy fest, hogy most már nem is fogom. 23
