Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 4. szám - Bogdán László: Átiratok Múzeuma (Áprily Lajos kakasa; Szabó Lőrinc és az ördög; A nyom; másvilági anziksz; A régi dal visszhangja) (versciklus)
Bogdán László Átiratok múzeuma s Aprily Lajos kakasa- talált tárgy Daliás idők voltak. Egy tyúkot kellett volna beszolgáltatnia, de tyúkja nem volt, fogta Zebulont (rekedtes hangja ávós trombita) Aprily Lajos, szívében kín dúlt, s költő fiával Visegrádra indult. „Mi van öreg?! Hát nem kaptál tyúkot? Ez annyit ér, mint Enyeden a halba. És ki ébreszti majd a házatok? Nélküle hogy éltek majd Szentgyörgypusztán ? Nem is kakas ez! Szárnyas oroszlán!..." „Nem fogadták el az öreg kakast. “ Áprily bús, de Zsoli felvidul. „Kaphatnánk érte vaj néhány garast, tyúkot vehetnénk, az írnok majd lilul, de be kell vennie, irul-pirul, homlokodról a redő elsimul, lelünk zsebünkben még néhány garast, és amitől szent arcod kipirul, visszavásáljuk Zebulont, a gazt!... Lehet rögeszme? Lehet mánia? De minekünk kell trombitálnia!...“ És lön! Letudtak tyúkot, hivatalt, beszolgáltatást, borút, zivatart. Együtt buszoztak hármasban haza, szívükben várván a késő tavaszt, vidult a költő, fia, kakasa, emlékeikben az elveszett haza. „Milyen jó is, hogy nem tettünk panaszt! Minden bérnyaló firkász nagy paraszt." 51
