Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 4. szám - Szabó Gábor: Ragaszthatatlan szív (Esterházy Péter: A szív segédigéi)
A szerzői szubjektum ilyetén megalapozhatóságának (halál)pontosan egyező elképzelését fogalmazta meg Borgesnek egy a hetvenes évek közepén íródott verssora, ami így - T.S. Eliot szellemében - szintén az Esterházy-szöveg utólagosan megteremtett előzményévé válik. Könyveim (Mis Libros) című versét az argentin mester ugyanis a következőképp zárja: „A holtak hangja mond ki / engem már mindörökre."21 Ezzel együtt azonban a gyerek/anya szerepcserének egy olyan magyarázata is elképzelhető, ami bizonyos lacani elképzelések segítségével próbálja megvilágítani a szöveg pszichikus struktúráján belül a beszélő alanyok megkettőződésének funkcióját. E szerint a nyelv elsajátításának folyamata a szubjektum létrejöttével azonos, ugyanakkor viszont az elidegenedés formájának is tekinthető. A nyelvben való elidegenedés hasadást hoz létre az alanyban - a tudat és a tudattalan, a szubjektum és a Másik, illetve az ego és a másik tengelyei mentén -, ami viszont ellentétes az én azon törekvésével, hogy megszilárdítsa, karakterré formálja önmagát. így hát míg a tudatos szubjektum koncepcióján nyugvó metafizikatörténetben az „én" rögzítettként való kezelése nem más, mint az önmaga és környezete fölötti kontroll megszerezhetőségének hitéből fakadó kielégülési forma, addig a lacani víziók a töredezett szubjektum (corps morcelé) vágyakozásának mozgását a nyelv szimbolikus rendjének a jelentők behelyettesítésén és eltolásán (déplacement) alapuló működésének képében pillantják meg. Az alanyon belüli hasadásokat jól reprezentálják diszkurzusának félresiklásai, törései, hiányai - a szövegnek ezek a kitüntetettként kezelt helyei hordozzák a szimbolikus atyai kódok által uralt nyelv voltaképpeni „igazságát". A szív segédigéi-nek esetében már első pillantásra szembeötlőek nyelvezete töréseinek vizuálisan is jelzett vonulatai, hiszen a bekeretezett lapok alsó és felső részének szövegrészeit nem csupán a tipográfiai eltérések, hanem a köztük tátongó, üresen hagyott fehér lap cezúrája is elkülöníti egymástól. Ugyanilyen törések szaggatják szét jól érezhetően a mű egységes nyelvét az intertextek vs. „saját" szöveg egymáshoz illesztéseinek mentén is.22 E törés lenne tehát a jele annak a hiánynak, ahol el(ő)tűnhetnek A szív segédigéi elfojtásra ítélt jelentései, melyek egy része - ha hihetünk Lacannak - a következőképpen kísérelhető meg felszínre hozni. „A gyermek - vélekedik Lacan - a vágy iránti vággyá válást akarja, azt, hogy képes legyen az anya vágyát kielégíteni, vagyis „to be or not to be", mint az anya vágyának a tárgya (...) örömet szerezni az anyának ... ehhez szükséges és elégséges fallosznak lenni."22 Az eredeti vágy az Apa közbelépésével módosul, aki egy szimbolikus törvényre hivatkozva magát nevezi meg e végső jelölő birtokosaként. Az Apa felbukkanása egyébként nem igényli egy tényleges férfi jelenlétét, elegendő, hogy az anya nyelvezetében mint strukturáló funkció legyen jelen, s eképp kérdőjelezze meg a fallikus identifikáció bizonyosságát. A vágyteljesülést így az elsődleges elfojtás, vagyis a nyelv szimbólumai kezdik helyettesíteni, melyek voltaképp az Apa nevének és tiltásának (Le Nőm / Non du Pere) verbális variánsai. E nyelvi kasztráció, a gyönyör feladásának kényszere, az identifikációról való lemondás értelemszerűen magát a létigét negálja. (Ez utóbbi belátás segítséget nyújthat az Esterházy által játszott változatos szolgáltatói szerepek - spion, fogadós, pincér - gyakori nyelvi játékának értelmezhetőségéhez is.) Talán kitűnik az eddigiekből, hogy A szív segédigéi nyelvi szövete milyen csábítóan kínálja magát az efféle vizsgálódás tárgyául. Ennek kiindulópontja pedig alighanem az anya és a szerető képének - már jelzett - összemosásában keresendő, melynek során Beatriz Viterbo anyai teste egy fekete lepel mögött, mint elfojtott jelentés búvik meg. Ez persze nem is csoda, hiszen az incesztus-tabu érthető módon a szimbolikus rend alapító aktusa. Ha tehát az anya vágyának betöltésére irányuló - lacanilag garantált - törekvést helyezzük ideiglenesen a szöveg centrumába - és hát matematikailag legalábbis ez kétségtelenül igazolható, hiszen a fekete lap csaknem pontosan felezi a művet -, akkor a történet e lefoj- tásra ítélt törekvésnek a szimbolikus nyelvi rendbe történő halogató beleírődásaként lesz 48
