Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 4. szám - Szabó Gábor: Ragaszthatatlan szív (Esterházy Péter: A szív segédigéi)

olvasható. Ez a feltételezés szintén alátámasztani és magyarázni látszik az Atyá-val való - már bemutatott - rivalizáló viaskodást, aki ugyan az értelmezés eddigi menetében - mint irodalmi előd - a szerzői autenticitás gátlójának metaforájaként szerepelt, így azonban - e feltételezést korántsem cáfolva, hanem inkább tovább árnyalva és kiegészítve - a fallikus identifikáció letiltójaként az egységes szubjektumot szétszabdaló nyelvi erőként lép fel. Ezért, hogy az „apa" a mű diszkurzusának nem csupán állandó szereplője, hanem a szöveg nyelvének intertextuális átitatottságára való tekintettel irányítója és létrehozója is lesz. A történet minden ellenszegülése dacára is azt (és úgy) mondja tehát, amit (és ahogy) az „apa" mondat vele, míg eredeti vágya a nyelv által létrejövő textuális tudattalanba szorul vissza: részint a fekete lap mögé, részint pedig a már szintén említett szöveghasadékokba. S hogy végre visszakanyarodjak oda, ahonnét az iménti lacanológiai idézettárat indítottam - a narrációs szerepcsere is az alanyban létrejövő hasadás grammatikai jelölőjeként lelheti meg magyarázatát, akár a vizuálisan kettéosztott oldalak nyelvtani tükreként is. Hisz míg az apai szimbolikus törvények megakadályozzák a „fallosszá lenni" vágyának manifesztálódását, e cenzúrát kijátszva a szöveg e retorikai/narratológiai trükk segítségével mégis megpróbálja végrehajtani ezen incesztuózus egyesülést. Az anya - illetőleg a hozzá kapcsolódó letiltott vágyak - eltemetését követően a diskurzus addigi alanya az anyai „én" helyét elfoglalva egy imaginárius, grammatikai egyesülés útján tesz kísérletet az apai szigor kijátszására. Minthogy azonban - Lacan szellemében - e szigor implicite eleve adott az anya nyelvében, a pozícióváltás sem eredményezhet olyan szöveget, amely képes lenne szétfeszíteni a tiltó kódok sűrű hálózatát. A mű utolsó mondata - ami nem figyelmen kívül hagyható módon egyúttal az egész Bevezetés...-t záró kijelentés is egyben - akár egy eképp felfogott nyelvi kudarc beismerése is lehet: „Mindezt majd megírom még pontosabban is." S hasonlóképp, a lacani imaginárius elérhetetlenségének megtapasztalásaként válhat értelmezhetővé a „Nem igaz, hogy segített rajtam az írás (...) Az írás nem az lett, aminek eleinte hittem" (Besz 697) (Handkétól származó) állítása is. Részint mindkét idézet az „(időleges) elhallgatást",24 a csendet privilegizálja, ugyanakkor viszont a már bekövetkezett kudarc és a majdani megismételhetőségbe vetett jövőbéli remény kettősének együttes alakzataként utal vissza a mű címében jelzett segédigékre, melyek közül a magyar nyelv köztudomásúlag j?)25 mindössze kettőt ismer: „volna" és „fog". Márpedig e két segédige mindegyike a mindenkori mondódás sikerének éppen aktuális jelenidejét zárja ki a nyelv - s így Esterházy szövegének - teréből.

Jegyzetek

1 M. Foucault: Mi a szerző; in: Nyelv a végtelenhez, Latin Betűk, Debrecen, 1999.122-123.

2 S. Freud: A halálösztön cs az életösztönök; Budapest, Múzsák, 1991. 69.

3 J. Habermas: A tcmporalizált eredetfilozófia túllicitálása: a fonoccntrizmus derridai kritikája; in: Filozófiai diskurzus a modernségről, Helikon Kiadó, 1998.135.

4 S. Freud: ib. 110.

5 A művet az 1986-os Bevezetés a szépirodalomba c. kötetben megjelent formájában vizsgálom. Ez részint a szövegzárlat tekintetében tér el a történet 85-ös kiadásától, részint pedig abban, hogy a szöveg itt lapszámozva olvasható - ami technikailag megkönnyíti ugyan a hivatkozásokat, viszont számos ígéretnek tűnő értelmezési lehetőséget is érvénytelenít.

6 Kulcsár Szabó Ernő: Esterházy Péter; Kalligramm; Pozsony, 1996.190.

7 Csuhái István: A pontos után, a még pontosabb előtt; in: Balassa (szerk.): Diptychon, Magvető, 1988; 25.

8 Már csak azért is, mert az elkülönböződés jól látható jeleként itt egy (torzított) bibliai idézettel íródik felül a sterne-i feketeség.

9 L. Sterne: Tristram Shandy úr élete és gondolatai; Új Magyar Könyvkiadó; 1956. 595.

10 ]. L. Borges: Az Alef; in: A titkos csoda; Európa Könyvkiadó, Bp. 1986. 352.

49