Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1. szám - Tóth Erzsébet: Hazafelé a német éjszakában (vers)
Tóth Erzsébet Hazafelé a német éjszakában Miért e hosszú, reménytelen utak, miért a szegénység zaklatott kíváncsisága, miért a lélek szomja, miért a féltés, miért a félelem? Öltözz fel jól, ha nem volt még elég a fázás, ha neked az kell, hogy a Rajna idegen, hideg szeleiben is fázhass. Frankfurt minek? Az Északi Jeges-tenger sincs már sokkal messzebb. Miért nem tud otthon maradni, aki nem kell senkinek? Éppen azért? „Megyünk ünnepelni mások sikereit." Mondja egy fáradt, bölcs költőnő. „De én nem vagyok irigy, engem egyszerűen érdekel, tudod, hogy lefordítsák az embert, az csak nyelvtudás, csak jó sok pénz, hogy utazgathass, és kapcsolatok ápolgatása. Én szegény és öreg vagyok már ehhez. De aki hajlamos az ilyesmire, még az se biztos, hogy boldogabb. Nem biztos, hogy annyira fontos a boldogság." Hát nem. A buszról néhány pillanatra belenézel egy-egy autóba, egy-egy életbe. A hátsó ülések gyerekülésein álmodó gyerekek szépek, csak Magyarországon vannak olyan szívszorítóan csúnya gyerekek, vagy máshol is? „Nekem nincs gyerekem, én megelégszem azokkal a gyerekekkel, akik már a világon vannak." Egy német polgár mandzsettagombja villan a szemedbe, állandóan majszoló feleségek, egy másik vezető lábát pihenteti a műszerfalon, alig érinti a kormányt, látni lehet, ez az autó a kényelem netovábbja, látni lehet, a bőre alatt is pénz van. 21
