Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 4. szám - Márai Sándor: A néma énekes (Egy számkivetett magyar író vallomása)
100 éve született Márai Sándor Márai Sándor A néma énekes Egy számkivetett magyar író vallomása 1. 1945 februárjában a németek feladták Budát. Egy faluban éltem a német megszállás alatt, Budapest közelében. Az első nap, amikor erre mód nyílott, bementem a városba, hogy megkeressem azt, ami a régi életből megmaradt. Lakásomból mindössze néhány tűzfalat találtam. Az ostrom alatt a ház három bombatalálatot és több mint harminc gránátlövést kapott. A szemétdombon, mely törmelékekből, lépcsőfokok romjaiból, bútorroncsokból emelkedett a lépcsőház helyén, felmásztam valahogy az emeletre, és a pépes, romos domb tetején, ami valamikor az otthonom volt, megpillantottam a cilinderem és egy francia porcelán gyertyatartót. 2. A házak még füstölögtek. A közkertekben a fagyott földből kilátszott az ostrom felületesen elföldelt áldozatainak lábfeje. Nemcsak a házak hevertek romokban, hanem az államélet is. Mindenki érezte, látta, hogy az ismert világképnek vége, s a társadalmi, gazdasági, szellemi életet a jövőben másképp kell elrendezni. De a forradalom elmaradt. A Szovjetunió nem engedte meg, hogy Magyarországon forradalmi átalakulás számolja fel a múltat. A szovjetnek nem volt érdeke ebben az időben egy magyar forradalom, mert a háború még nem ért véget, az orosz * * A kiadatlan írást a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött hagyatékból közöljük. Címét és alcímét mi adtuk. (A Szerk.) 3
