Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 3. szám - Szepesi Attila: A cipszer medve
az ünnepet. Eleven hajléka a forróságnak, szúr, vakít egy üvegszilánk. Lépj rá a föld lélegzetére, élj és érezz. 46 Lenézek a kilencedikről, kiejtem szájamból a csikket, mindjárt kidől vele a magzat is, a másik törvénytelen. Fejfattyú. Még csak nem is hasonlít senkire, nincsenek tagjai, vonásai: nyálkás (patakkő, szappan) műdarab. Haza akarok menni, haza a cellámba, sötétet nyelni. Almomban megöleltél, szagolgattál egy fekete csápot. 47 A központ mindenkinek küld libidótérképet, hallom a hírolvasót; itt a kilencedikén, trágár magasban, ez is elképzelhető. Jobb volna le, ugyanannyival lejjebb, jócskán alá a valóságnak. „Szakadt tetejű, koszos üvegben beszáradt lekvár, rajta csikkek, ócska képszög, kalapján rézpenész; rovardög lába tartja." Szépsége ellentüzén... 105
