Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 3. szám - Szepesi Attila: A cipszer medve
játszik, húzza a nótám; az őskedv kiterjed, elárad bennem, tevékeny szájába vesz a kurva ég. Elsápadsz, nem bírod ezt a „fölényes magányt". Indul a démonroham. 43 Panaszt nem tűr a Ház, h'idegkonyhai; a Szerelemrokkant zsírba, fűrészpor köretbe fúl. Kimegyek a kertbe (a természetbe), megnézem, hol él a szegény tudat. „Ide kasza kéne"; csak épp a hozzávaló kedvet nem verte föl a gyom. De ha már kijöttem, maradok. Hanyatt fekszem (az első viszketésig). (Idegen reptárgy a test.) 44 Próbálnék megszülni, orálisan, egy összetett mondatot. De-s ezen nincs mit szépíteni - kinek. El kell pusztítanom egy kicsi, öreg, alig egykilós macskát. Haldoklik, szívfacsaróan szédeleg, köröz, elterül, újra föltépi magát. Három szomszéd- asszony támaszkodik a kerítésnek, éles hangjuk dolgozik, készül a fejmetszetem. Három húsebéd. 45 Éreztem a szelídségedet, kis piros érgubanc a térdhajlatban, s oda a hasonlóság. A hajnal megitatja a háztetőket, száraz álomkóc nézi 104
