Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 3. szám - Kiss Ottó: Verébfogó

terített a hátára, én pedig nyeregbe pattantam és egy szíj-ostorral püföltem alkalmi paripámat, aki nyerítve rótta alattam a parkettet, s olykor nagyokat kacagott...

Nagyapám sosem tért vissza a Szepességbe, még egy-egy alkalmi látogatás erejéig sem. Sosem látta viszont a szülőföldjét, melynek földjéből és bérceiből, mohos várfalaiból és hegyi patakjaiból minden szokása és hite, szorgalma és nyers nyakassága vétetett. Úgy élhetett benne az elhagyott hegyvidék, hólepte bérceivel és zuhatagaival, aranybányáival, soknyelvű vásáraival és tarka ünnepeivel, amilyennek egykor, ifjúkorában látta.

Hatvanöt évesen, viszonylag fiatalon vitte el az agyvérzés. Hatalmas fizikuma és darabos, nyers ereje, mely sosem tudott egészen az új környezetbe beilleszkedni, ellene fordult. A Szepességből száműzve sosem találta meg a lelki egyensúlyát.

Azt pedig talán nem sejtette, talán nem is akarta tudomásul venni, hogy a cip- szerek legendás világa nincsen többé. Az ékszerdoboz-városok és szorgalmas lakóik lassan elmerültek az új hódítók tengerében. Az emléktelenség, a romlás lett úrrá a hajdani Cipszerországon.

102