Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 3. szám - Kiss Ottó: Verébfogó
Szepesi Attila A cipszer medve Első emlékeim - képek. Egy-egy jelenet, élesen körvonalazott pillanat, mely gyerekkorom ködéből fölmerül. Sem előzménye, sem folytatása nincsen. Szigetként úszik a ködben. Állókép. Nem az aggályos emlékezés, inkább az álom törvényei hatják át. Nincsen semmi időbeli vonatkozása. Nem is esemény, inkább csak hangulat: hol szürke, hol farsangi módon tarka. E képek sorrendjéről nincsen tudomásom. Látok egy éjszakai máglyatüzet a hóban, körülötte fekete, görbült árnyékok, de sejtelmem sincs, hogyan, és főleg honnan maradt meg az emlékezetemben. Anyám meséli, hogy a rommá lőtt fővárosból Beregszász felé utazóban - 1944 baljós telén - a szolnoki állomás havában vártuk a csatlakozást. Közben az asszonyok deszkadarabokból tüzet raktak a hóban, hogy teát főzzenek. Ez a háborús jelenet indukálhatja bennem az emléktöredéket? Látok aztán - tovább pereg a homályos film - egy ismeretlen, félig romos épületet. Döglött lovat a járdaszélen. Egy ablaktábla mögött vonuló harckocsisort. Kertet, virágzó gesztenyefákkal. Csupa bizonytalan, félálomi kép, melynek a középpontja felfénylik, de a szélei ködbe mosódnak. E bizonytalan filmkockák legerősebbike, és alighanem a legelső, melyre vissza- emlékszem: apai nagyapám budai konyhája - bombázáskor. Ülünk a Buday László utcai konyhaasztal körül. Hirtelen rázkódni kezdenek a falak. Légiriadó. Felcsattan egy káromkodás. Ki-ki ledobja a kezében lévő kanalat-villát. Engem pedig nagyapám a hóna alá kap, és rohan le a lépcsőn a légópincébe... Apai nagyapámról ez az egyetlen emlékem. A többi, amit róla tudok, mind szüleim meséje, vagy épp régi fényképek egy-egy megőrzött pillanata. Vadászruhában guggol egy lelőtt szarvasbika oldalánál. Ül egy borostyán-befutotta lugasban. Lábánál vadászkutya. Áll egy sziklaszirten - a háttérben kerek tó. A család eme ága a felvidéki Iglóról származik, a valaha mozgalmas diákvárosból. Dédapám cipszer. Néha eltűnődöm rajta - az időpont megengedi hogy őseim be-betérhettek orvosszerért a derék Kosztka Mihály Tivadar helyi patikájába... Dédapám amúgy Késmárkon tanul, a híres lutheránus fatemplom és a Thököly-vár árnyékában, később Szomolnokon, a talajában kincseket rejtő, ám vigasztalan bányavárosban, majd a Selmecbányái Akadémián gazdászként dolgozik. Mindhárom lánya - családi hagyomány! - bányamérnök-feleség lett. Dédanyám, neve szerint Kotzbek Lujza, Eperjes környékéről származik és bizonyos jelek szerint tatár eredetű családból. A Kotzbek tatár név. Ez az állítás első 98
