Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 3. szám - Zelei Miklós: A kettézárt falu
7. Örülök, kedves barátom, hogy ismét önnel lehetek legalább gondolatban a messze nyugatra menendő levelem révén. Sok törődéssel jár megismerni a nagykun tartományt, így elég ritkán jutok ahhoz a mennyei élvezethez, hogy epistolát írhassak önhöz. S ha leülök is a hóval borított pusztához hasonló levélpapír elé, pennámat, akár egy dárdát, magam elé szegezvén nagy bátran a témák közé rúgtatva, hogy olyat ejtsek el, mi önnek is kedvére van, nos, kedves barátom, fáradozásomat sokszor kudarc kíséri. Mint most is. Minden erőfeszítésem ellenére oly borús gondolatok rajzanak elő agyam titkos kaptárából, hogy azok aligha szolgálhatnak örömére. Egyre egy találkozás jár a fejemben. A férfi István nevű kalauzom barátja, vele beszélgettünk át egy egész éjszakát. Ha Istvánra azt mondtam egyik korábbi levelemben, hogy egy olvasott barbár, akkor új ismerősöm még inkább az: meghökkentően művelt, igen sok nyelven beszél, annyin, hogy mi ketten együtt sem érhetünk a nyomába, ám ugyanakkor számomra riasztóan hat fanatizmusa, tüskés természete és humortalansága. Ez a férfi nem érti a viccet, a humor iránt teljességgel érzéketlen, a tréfát támadásnak veszi, s ilyenkor kimutatja nyers, barbár erejét. A teát szürcsölve issza, pontosan úgy, ahogy egy mongol pásztor a jurtájában. A húsokat válogatás nélkül szétmarcangolja és bekebelezi, nem nézi, hogy itt a kövére, ott a bőre, amott a porcogója ahogy azt mifelénk látja az ember a szépen terített asztaloknál. Ó, nem, ő nem finnyás! Nos, kedves barátom, ez az ellentmondásos, egyszerre vonzó és taszító férfi, kiben benne lakozik egy szent, s ugyanakkor egy szörnyeteg is, órákon át beszélt nekünk a magyarságról, amelynek a pusztulását szerinte régen kitervelték valahol valakik, s ez a felőrlődés menetrendszerűen halad a végső megsemmisülés felé. Zoltán, mert így hívják (de engedje meg, hogy én csak Szultánként emlegessem leveleimben, ahogy elneveztem), magvas és hosszú okfejtéséből csak foszlányok ragadtak meg bennem, arra azonban emlékszem, hogy különféle népeket emlegetett, akik erre a szerencsétlen térségre özönlöttek, a töröktől lerontott tájakat is idegenekkel népesítették be, de később is jöttek ide mindenféle gyü- levész hadak, mondta Szultán, akik közül az egyik élősködött a magyarságon, a másik a fejére nőtt, a harmadik az ellenséggel cimboráit... A magyarok tragédiáját emlegette Szultán dacosan és fájdalmasan, hiszen feldarabolták az országot, s a határokon kívül rekedt magyaroknak most folyik a megsemmisítése, a korábbi magyarlakta területekre özönlenek az idegenek, s az addigi magyar többség kisebbségbe szorul, aztán néhány nemzedék alatt felszívódik az idegen nép tengerében. Szultán szerint már a határokon belül is folyik a magyarság felszámolása, évtizedeken keresztül bűntudatot sulykoltak ebbe a népbe, idegen ideálokat erőszakoltak rá keletről, adnak el neki nyugatról, elvágják az új nemzedékek gyökereit, a gyerekek lassan már a saját nagyapjuk nevét sem tartják érdemesnek megjegyezni, nemhogy a szépapjukét, a rokonokét, hogy a rokon népekről már ne is beszéljünk... Meg kell hagyni, Szultán nagyon sokat tudott. Ha szóba került valaki Karcagon, rögtön mondta, kik voltak a szülei, nagyszülei, testvérei, rokonai, sőt, hogy kik voltak a régebbi ősei, s azok az ország vagy a világ mely szegletéből kerültek Cumania központjába? Mily hosszan sorolta a kunok rokonnépeit is! Mily sokat mesélt a kazakokról, a karakalpak, a tatár, a baskír, a csuvas, a jakut, a kirgiz, a türkmén, az özbeg, a kumuk, a balkár, a nogáj, a karacsáj, a gagauz, az azeri népről! Aztán a törökökről, az ujgurokról, a tuvaiakról, a mongolokról, és még ki tudja, miféle népekről! Akik egyébként a magyarságnak is rokonai, Szultánnak ez szent meggyőződése. Inkább, mint a finnugorok, mondta, csak hát a magyarságot bekebelezni remélő mindenkori hatalmaknak az volt az érdekük, hogy ez az Európa népeitől élesen elütő náció, a magyarság, csak egy öt-hatmilliós kis finnugor rokonságot tudhasson a háta mögött. Nem úgy van-é, kedves barátom, hogy a 90
