Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 3. szám - Vajda Miklós: Az öreg író meg az ifjú vándor

hevességéről. Erős elfogultság élt bennük a szlovákokkal szemben; de mióta a trianoni szerződés elvette tőlük Erdélyt, Románia puszta említésére is fölforrt bennük az indulat. Azt hiszem, hogy ezt az utóbbi csonkolást még keserűbben és dühösebben tűrték, mint Szlovákia elvesztését, és sokkal nehezebben, mint a déli országrésznek Jugoszláviához va­ló csatolását. Később kénytelen leszek bővebben foglalkozni ezzel a szívettépő és megold­hatatlan problémával. Nem ez volt az első eset, hogy fölmerült a téma, így hát tudtam, mi­lyen vad indulatok gomolyognak mögötte. Háziasszonyom hirtelen fölszaladt az emeletre, s egy csinos bőrtokkal tért vissza, amely valamivel nagyobbnak látszott, mintsem hogy egy pakli kártya tartója lehetett volna. - „Azt akarom, hogy nagyon vigyázzon magára" - mondta. Gróf László komoran bólo­gatott. El sem tudtam képzelni, mi lehet abban a tokban. Átvillant az agyamon, de csak egy vad pillanatra, hogy talán valami bűvszer lehet azok ellen az egészségemet fenyegető álnok veszedelmek ellen, melyek azokban a völgyekben leselkednek rám. - Útközben mindenféle sötét alakokkal találkozhat az ember! Ezt nagyon sok évvel ezelőtt egy rajon­gómtól kaptam - folytatta. - Nekem már nem kell, és kérem, fogadja el. - Kihúzta hasíté­kából a bőr leffentyűt, s egy apró automata pisztoly bújt elő a tokból, amolyan „hölgyeknek való" fegyver. A markolatát gyöngyház berakás díszítette, és volt mellette egy doboz egészen kisméretű töltény is. A színpadon a nők ilyent kapnak elő a retiküljük- ből, amikor az erényük forog kockán. Megborzongtam és meghatódtam. Aggodalmuk, amely, mint később kiderült, alaptalan volt, nagyonis valóságosnak látszott. * * * Másnap utamat állta a Körös. Hidat sehol sem láttam, ezért hát a parton mentem to­vább, ahol valósággal nyüzsögtek a nyulak. Végül aztán akadt egy halálsápadt arcú, talpig fehérbe öltözött halász, aki átevezett velem a túlpartra. A fogadóban valahogy mások vol­tak az emberek, és egy szláv nyelv hangzatai ütötték meg a fülem. Kiderült, hogy ezek szlovákok, akik évszázadokkal ezelőtt, a törökök kiűzése után költöztek többszáz mérföld- nyire levő hazájukból erre az elnéptelenedett vidékre. Hithű ágostai hitvallású evangéli­kusok voltak, szemben a debreceni protestánsokkal, akik kálvinisták egy szálig. Elszámítottam magam a távolságot illetően, és most az egyszer azért sóhajtoztam, bár­csak föltűnne valami jármű. Nem szerettem volna elkésni, és alighogy ez a kívánság meg­formálódott bennem, porfelhő tűnt föl az úton, és nemsokára beért egy könnyű kétkerekű kocsi, rajta gyapjas bőrsapkás kocsis és két apáca. Az egyik kedvesnővér mosolyogva és ol­vasójának csörgése közepette helyet szorított nekem. Jópár mérföldet kocsiztunk, és jobbkéz felé a távolban ott lebegett Békéscsaba városa a magas kukoricaszárak közt kilát­szó két ikertornyával, melyek közül az egyik a katolikus katedrálisé volt, a másik pedig a protestánsok templomának nagy, teamelegítőre emlékeztető zöld rézkupolája. Mire lerak­tak a megfelelő bekötőútnál, már mindkettő eltűnt a távolban. Mikor elárultam úticélomat, az apácák elismerően néztek rám, és magam is büszke voltam. Józsi (Joseph), László bátyja, e népes család feje, és Denise, a felesége, volt alföldi jótevő­im közül az a két ember, akikkel már korábban is találkoztam. Ez Buda lejtőin álló házuk­ban, egy nagyszabású és fényűző ebéd alkalmával történt. Mikor megtudták, hogy délke­let felé tartok, meghívtak a birtokukra. A harmadik, jelenlevő testvér, Pál, a diplomata, aki udvarias és kifinomult modorával egy magyar Norpois lehetett volna, azt mondta: - Ok­vetlenül menjen el! Józsi igazi kiskirály azon a vidéken. Roppant furcsa egy ház, de mi na­gyon szeretjük. Mikor beléptem az óriási kapun, egy pillanatra földbe gyökerezett a lábam. A tölgyek, hársak és gesztenyék közt hatalmas tropikus fákat láttam, és magnóliákat meg tulipánfá­kat, amelyek éppen virágba készültek borulni. Bibliai cédrusok ágai legyezőkként söpör­ték a földet, és valamennyi fáról fekete és sárgarigók éneke és ezernyi galamb álmosító bu­60

Next

/
Thumbnails
Contents