Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 3. szám - Vajda Miklós: Az öreg író meg az ifjú vándor
Ugyan csak napokkal később hallottam ezekről a vad népekről, mégsem állhattam meg, hogy itt be ne mutassam őket, hisz valaha erre tanyáztak, ahol most jártunk. Azt is megtudtam, hogy egy kissé északabbra fekvő régi városban, Jászberényben, amely Attila egyik lehetséges székhelye volt, őriznek egy elefánt-agyarból faragott kürtöt. Habár valójában bizánci munka, egykor mégis Lehel kürtjeként tisztelték. Lehel az egyik legkorábbi magyar törzs vezére volt, és kürtje éppolyan híres Magyarországon, akár nyugaton Rolandé. Akkoriban már tudtam arról, hogy Nagy Károly miként győzte le az avarokat, és szomorúan vettem tudomásul, hogy e lóháton megtett útszakasszal majd végetér utazásomnak az a része, amely a nagy Császárhoz köthető; mindeddig az egész út valamiképpen az ő jegyében telt. Atkoztam tudatlanságomat, ami lehetővé tette, hogy úgy haladjak el Aachen mellett, hogy nem is tudtam: ez Aix-la-Chapelle! Károly hús-vér történelmi alak volt, valóság, yorki Alcuinnal és tudósai körével, nevezetes dátumaival, hadjárataival, mondásaival és törvényeivel együtt, s még a hónapok megnevezésére használt furcsa szavait is ismerjük: Hornung, Ostarmonath, satöbbi, mégis utolérte és beburkolta őt a legendák köde. Tábortűz mellett elhangzott mendemondák, legendák, bárdok és énekmondók évszázados működése valahová Nagy Sándor és Arthur király közé röpítette föl a magasba, ott trónol diadal-koszorúsan, hatalmasan, irdatlan szakállal, borostyánnal és fagyönggyel benőve, sasok és hollók jelentik érkezését, vérebek követik lépteit, angyalok és harci lobogók kísérik, főpapok, barátok, vitézek forognak körülötte; gyakran összetévesztik Odinnal, s mint Adoniszt, az évszakokhoz hasonlóan földrengések, nap- és holdfogyatkozások kísérik útján, üstökösök és villámok köszöntik; kürtök és hárfák zengése lebegteti át a síkság fölött, majd szorosokon s erdőkön át a meredek sziklacsúcsokig, ahonnét glóriája fölszárnyal szekerének, a Göncölnek hét csillagára. Krisztus után 802-ben (akkor nemrégen tudtam meg) Harun-al-Rasid egy elefántot küldött ajándékba Nagy Károlynak. Abulahaz volt a neve, a Bátornak Atyja, s a Császár aacheni palotájának kertjében tartotta, míg csak meg nem ölték a dánok elleni egyik csatában. Útvonaláról nem szól a fáma: vajon az ősi dunamenti országúton érkezhetett? Vagy Brindisi felől, az Appiusi Úton? Velencén és Gradón át, majd Adige és a Brenner felé - Hannibal útvonalától jócskán keletebbre - végül a Rajna mentén? Vagy tán a Hellespontus vagy a Boszporusz felé küldte a kalifa? Meglehet, habár a Balkán nem volt épp veszélytelen vidék, mert Krum elfoghatta és megehette volna a bojárjaival... A Nagy Síkság azonban, akkor még zömmel lápos és erdős vidék, ahonnan éppen nyolc évvel azelőtt irtották ki az avarokat, ideális elefántlegelő volt. Abulahaz valószínűleg a Himalája környékéről származhatott, vagy Azufghur mocsaraiból és so/-erdőiből... Minden különösebb erőfeszítés nélkül el tudtam képzelni, amint hajtói és ápolói s egy csapat beduin lán- dzsás kíséretével erre lépked az irtásokon és pusztákon át, és néhány torzonborz szláv erdőlakó, meg talán pár megmaradt dák, nagy szemeket meresztve bámul utána kezdetleges kunyhóiból. Lehet, hogy megállt valahol errefelé, innen pár mérföldnyire, amerre az én utam is visz majd, bedugta ormányát a Tisza vizébe, és az árnyas nádasban hűs zuhannyal frissítgette magát. *** Közben az ellaposodó felhők árnyékában tarkán bontakozott ki a sík táj, búzamezők, nyárfasorok, gyümölcsösök váltakoztak, aztán később szélmalom törte meg a sík egyhangúságát, gémeskutak ágaskodtak mindenfelé, és nagy füves mezők, ahol megint azok a halványszínű csordák legelésztek. Néhány hajcsár tomahawk-szerű, hosszú nyélre támaszkodva álldogált nyája közt, s még összecsomósodott gyapjúból való köpenyt viselt, mások házilag szőtt, posztó-szerűt, a vállakon iga-formájú bonyolult hímzéssel. A majorságok, tanyák bejáratánál libák kászálódtak ki nagy sebbel-lobbal az úsztatóból, és sziszegve, nyaktekergetve totyogtak az ösvényen, ami barátságtalan szárnycsapdosásba 48
