Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 3. szám - Ismeretlen Ország

szokások. Hol szénaboglyában, erdőben vagy vándorcigányok közt alszik, hol pedig kastélyok, estélyek, bálok, lakomák vendége. Mindent, amit csak lát, följegyez, leír, megfogalmaz. Romániában azonban elkallódik a naplója - talán ezért nem írta meg korábban az utat. Mikor a hetvenes években, már tucatnyi nagysikerű könyvvel a háta mögött mégis rászánja magát, előbb újra végigjárja az egész utat, de most már nem gyalog, és fölfrissíti, ellenőrzi, pontosítja az emlékeit. Aztán csoda folytán Romániában a naplója is megkerül. 1977-ben végre megjelenik a Hollandiától a cseh-magyar határig terjedő első kötet, 1986- ban a Magyarországot és Erdélyt tárgyaló második; most dolgozik az utolsón, a harmadikon.

Fermort a mai angol próza egyik mestereként tartják számon, könyvei hatalmas példányszámokat érnek el, és idegen nyelveken is megjelennek. Az angol útleírás legjobb hagyományait követi: előítéletek nélkül, tárgyilagosan, mindenre nyitottan és kíváncsian szemléli az idegen világot, és érzékletesen, láttató módon, élvezetes stílusban írja le. A leírt tájban ott mozog ő maga is, az ifjú vándor, akinek benyomásait az öreg író olykor némi iróniával veti papírra. Magyarország 1934-ben - ez lehetne ennek a remek könyvnek az alcíme.

Fermor természetesen a saját fogalmaival ragadja meg a látottakat - ezért mond például „Nagy Magyar Síkságot" Alföld helyett. A fordító igyekezett érzékeltetni ezeket az idegen kifejezéseket, mint ahogy a kisebb-nagyobb pontatlanságokat és helyesírási hibákat is megtartotta - hadd olvassa ezt az országunkról szóló könyvet a magyar olvasó is úgy, mint ahogy az angol, az amerikai s még féltucat másnyelvű közönség olvasta. Kisebb hibák ide vagy oda - ilyen szép könyvet nem-magyar író még nemigen írt erről az országról. Magyar se sok.

39